Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 23. szám - Az elkobzásról. 2. [r.]

448 Magyar Jogász-Ujság n. évf. kérdés, mely szerint tekintettel arra, hogy a fenti esetben, ha A., t. i. az eladó, rendes per utján akarná B.-töl elvenni a házát, akkor feltétlen bizonyossággal elvesz tené A. mint felperes perét s B. nek előjegyzett tulajdonjoga visszkereset emelése esetén, igazolás utján feltétlenül bekebeleztetnék, miféle magasabb igazságszolgáltatási, jogpolitikai, alaki vagy anyagi jog vagy morál alapján lehet megengedni, hogy A.-nak hitelezője C, tehát annak ily irányú nem is létező jogán egyszerű kérésre feltartóztathatlanul és feltétlen bizonyossággal czélt érhessen ? Hiszen akkor, amidőn A. és B. között ezen vásárügylet létrejött és A. tényleg megkapta B.-töl a vételárt, C. végrehajtató talán még meg sem született. S midőn C. a kölcsönt adta, akkor A.-nak ingatlanán B.-nek eme tulajdonjoga már évtizeddel azelőtt elő volt jegyezve, minő jogi és normális alapon lehet tehát szó C-nek jogsérelméről, miután jogsérelme csak akkor merülhetne fel, ha az előjegyzés később állott volna elő. Ennélfogva nézetem szerint a 137. §. második bekezdését megtoldanám azzal, hogy: az esetben, midőn a végrehajtást szenvedő javára előjegyzett tulajdonjog igazolása, vagy a végrehajtást szenvedő ellen előjegyzett tulajdonjog kitörlése czéljából a végrehajtató kérésére az összes telekkönyvileg érdekelt felek meghallgatására kitűzött tárgyaláson a végrehajtató kérése teljesítése ellen a felek előadásából vagy hivatalból észlelt okok alapján az anyagi jogba ütköző akadályok vagy nehézségek merülnek fel, a kérés elutasítandó és végrehajtató a rendes per útjára utasítandó. Dr. Szent-királyi Gyula, kolozsvári kir. törvényszéki biró. Az elkobzásról. *í Ha a mi btkvünkben megállapított gondatlan bűncselekményeket ezen elvek tekintetbe vételével vizsgáljuk, azt fogjuk találni, hogy az elkobzás ezen bűncselekményeknél nincs helyén. A gondatlan bűncselekményeket a btk következő §-ai határozzák meg : 221., 253., 257., 290., 291., 310., 416., 425., 432, 437., 440., 445., 448., 457. „Létre hozott" tárgyakról ezen cselekményeknél legfeljebb a btk 221. §.-ában meghatározott hamis szakértői nyilatkozat vagy fordítás kiállítása esetében lehet szó, de az elkobzásnak ilyeneknél tere nem juthat, mert a nyilatkozat vagy fordítás a bíróság vagy hatóság irataihoz tartozik. Oly tárgy azonban, mely a tettes gondatlansága folytán a büntetendő cselekmény esz*) Előző közleményt 1. a 22. számban. közévé válik a fenti cselekmény egynémelyikénél előfordul. Kiváló helyet foglal el e tekintetben a gondatlanság által okozott súlyos testi sértés és emberölés vétsége, mely cselekmények az emberi foglalkozás legkülönbözőbb terén fordulnak elő, s igy igen változatos is azon tárgy, melynek az eredmény előidézésében szerep jut. A megelőzés elve nem követeli meg ezen tárgyak elkobzását, mert a tárgyak nagyrészt szükséges, hasznos, békés czélokra, szolgálnak s elvitelük által a tettest nem gátolhatjuk az ilyen tárgy használatában. Ugyan milyen czélt érnénk el azáltal, ha elkobozzuk a szegény aszszony fazekát, melyet forró vizzel a földre tett s a gyermeke beleesett, — a gazda lovait s szekerét, midőn valakit elgázolt, — a szálfát, mely tulajdonosa gondatlanságából a kivágásnál egy arra menőt megsérelmez, — a bölcsőt, melyből a gyermek vigyázatlan ringatás következtében kiesik s megsérül, -— a baltát, melylyel favágás közben valakit megsérelmeznek, stb. Ezen s hasonló tárgyak elkobzása bizonynyal nem alkalmas mód arra, hogy az embereket további vigyázatlanságtól megóvja, mert fazékra, lóra, fára, bölcsőre, baltára stb., az embereknek továbbra is okvetlenül szükségök van s azok használatától el sem tilthatók, s birtokban hagyásuk veszélylyel nem jár, már csak azért sem, mert az előidézett bajt maguk is rendszerint sajnálják s önmaguktól fognak iparkodni, hogy máskor velők meg ne essék. A megelőzés követelte óvintézkedés alkalmazást nyer ezen cselekményeknél is, csakhogy nem egyes tárgyak elkobzásának alakjában. Ilyen intézkedés a btk 291. és 310. §-ai szerint a bizonyos hivatástól vagy foglalkozástól való eltiltás. Ezzel a törvény azt az intézkedést, melyet a megelőzés szempontjából tehetett, megtette. Ha az elkobzást pusztán mint olyan mellékbüntetést tekintjük, melylyel a bűnöst azért sújtjuk, mert a tárgygyal visszaélt s arra méltatlan lett, ugy az elkobzást a gondatlan bűncselekményekre általánosságban nem alkalmazhatjuk, mert ezeknél a bűnös a tárgygyal nem él vissza, nem használja azt azon czélzattal, hogy vele a törvény ellen cselekedjék, a tettes szándéka egyáltalán nem irányul jogsértő eredményre s ez utóbbi csupán vigyázatlanság folytán áll be. Ellenvethető ugyan, hogy a bűnös ha nem is élt vissza a tárgygyal, de nem használta azt a törvénynek megfelelően, ámde annyi bizonyos, hogy a gondatlanság a bűnösség enyhébb faját képezi s igy a büntetésnek is ehhez mértnek kell lennie, ennek következtében nem méltányos, hogy épp ugy sújtsuk elkobzással azt, aki gonosz szándékkal választja meg a tárgyat bűncselekmény elkövetésére, mint azt, akinek békés