Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 23. szám - Észrevételek az 1881. évi LX. törvényczikk 136., 137., 151., 166., 167. és 211-ik §-aira

23. sz. Magyar Jogász-Ujság 447 tulajdonosban a kitelepitéskor felhevül a vér s talán kevésbbé szerényebb szavakkal vagy esetleg doronggal is fellép, egyúttal elkövette a hatósági közeg elleni erőszak bűntényét s örvendenie kell, ha vagyona elvételén kivül csak hat hónapi börtönt kapott. Csak az életet a gyakorlatból ismerő tudja azt, hogy hány ily szerencsétlenség származik közvetve a 136, §. szövegezéséből, mely ki mondja, hogy „a megkeresett telekkönyvi hatóság, amennyiben telekkönyvi akadály fenn nem forog", a megkeresést teljesíteni köteles, de nem mondja meg, hogy voltakép mi hát a telekkönyvi akadály. Minthogy a perrendtartásban és a telekkönyvi rendtartásban elő van irva, hogy a felek neve, állása, foglalkozása, lakása pontosan megjelölendő s minthogy a törvényekben és érvényes rendeletekben megjelölt eltéréseken kivül a telekkönyvi hatóság előtt teljesen közömbös valamely bejegyzés foganatositásánál, ha vájjon a bejegyzés magán- vagy közokirat, kérés vagy megkeresés alapján eszkozlendő, felfogásom szerint a megkeresés teljesítésének megtagadására törvényes alap, azaz telekkönyvi akadály minden oly hiány, amely a megkeresvényben — az alaki és anyagi törvények és rendeletek nem eléggé figyelembe vétele miatt — fordul elő. S minthogy egy oly kis hiba, mulasztás, a való életben nem riikán egy nem adós egyénnek és családjának vagyoni romlására vezethet, minthogy a 136. § ában nincsen körülírva a „telekkönyvi akadály" fogalma, minthogy e tekintetben az alsó- és felsöbiróságoknál más-más a gyakorlat: ennélfogva az oly sok bajt okozó azonossági kételyeknek lehető minimumra szállítása okából, tehát a jogbiztosság okából a 136. §. megtoldandó volna azzal, hogy a megkeresett telekönyvi hatóság előtt telekkönyvi akadályul és igy a megkeresés teljesítésének megtagadására törvényes okul szolgál a megkereső határozatnak minden oly hiánya, mely az érvényben levő alaki és anyagi törvényekben és rendeletekben előirt kellékek meg nem tartásából állott elő. 137-ik §. A 137-ik §. szerint a végrehajtási jog feljegyzése, ha az ingatlan tulajdonjoga a végrehajtást szenvedő javára csupán előjegyezve van, az előjegyzés igazolásától függő joghatálylyal, ha pedig a végrehajtást szenvedő javára bekebelezett tulajdonjogra másnak a tulajdonjoga van előjegyezve, az előjegyzés nem igazolásától t függő jog hatálylyal rendeltetik el. Ezen esetben a végrehajtó a végrehajtási zálogjog feltételes bekeblezését vagy a végrehajtási jog feljegyzését rendelő végzés alapján, a végrehajtást szenvedő javára előjegyzett tulajdonjog igazolása, vagy a végrehajtást szenvedő ellen előjegyzett tulajdonjog kitörlése iránt szükséges lépéseket megteheti, melynek bíróilag megállapítandó költségei az alapperbeli követelés járulékaihoz hozzászámittatnak; az árverés elrendelése pedig az igazolást vagy kitörlést rendelő határozat jogerőre emelkedése után kérhető. A 137. §. második bekezdésének alapgondolata helyes és a hitelező érdekében jogos, mert a végrehajtást szenvedő adós telekkönyvi tulajdonos nem szokta a maga jószántából, önként elhárítani azokat az akadályokat, amelyek miatt a hitelező nem tud adósa ingatlanából kielégítést szerezni. A valóságban azonban ez az intézkedés a legtöbbször a nem adós harmadik személy szerzett jogának teljes megsemmisítésével jár. És ennek oka kettős. Egyik oka a zugirászok lelkiismeretlensége, amelyhez nem ritkán a felek érdekében okmányokat kiállító jegyzők felületessége is járul; a másik ok a telekkönyvi rendtartás 99. §-a, mely a jóhiszemüleg szerzett jogok megsemmisítését kizáró alakiságok alapján megengedi. Vegyük az egyik leggyakoribb esetet. A. nevü gazda még vagyonos állapotában eladja belsőségének egyik részét, például üres telkének, kertjének a felét B.-nek. A. és B. elmennek — faluban lakván — a zugirászhoz, vagy körjegyzőhöz és a szerződés elkészül, s beadatik a telekkönyvi hatósághoz, ahol azonban valamely csekély alaki hiány miatt csak 15 nap alatt igazolandó előjegyzést nyer. Erről azonban a vevő kellő módon nem értesül, a legtöbbször csak nevét leírni tudó falusi községi szolga, ha akarná, vagy ideje volna, sem tudná a rendesen rossz leírású végzést szabályszerűen meg is magyarázni és igy történik, hogy a vevő lefizetvén az illetéket is, feltétlen tulajdonosnak hivén magát, már évtizedek óta békés és háborittatlan használatában van megvett ingatlanának. Ezalatt C. hitelező A. ellen végrehajtást viszen, de a B. javára fennálló előjegyzés miatt, csak feltételes végrehajtási zálogjogot nyer. Megnézvén azonban C. a telekkönyvben B. javára nyert előjegyzés ügyiratait, meggyőződik, hogy a 15 napi előjegyzés igazolási határidő már régen eltelt, és igy a 137-ik §. és a telekkönyvi rendtartás 99-ik §. alapján az előjegyzés igazolásának elmulasztása miatt B. ellen törlési kérést ad be. C. ezen négysoros kérésével feltétlenül czélt fog érni, a tulajdonjog előjegyzést a telekkönyvi hatóságnak törülnie kell, és igy történik, hogy A.-nak adóssága miatt B.-nek vagyona lesz elárverelve, s B. birtokából kitelepítve ellenmondhatás nélkül, a legrövidebb idő alatt. Vájjon az 1881 : LX. t.-cz. 137-ik §-ának égisze alatt hány tisztességes, jó honpolgárt tettünk földönfutó koldussá, vagy soroztuk be ezáltal mesterséges módon az államrontó elemek táborába. Jogosan és igazságosan feltehető ezért a