Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 23. szám - Szerződési öröklés. 2. [r.]

23. sz. Magyar Jogász-Ujság 445 ban létesíteni, de nem helyes elzárni attól, hogy ezt összefüggően egy aktussal megtehesse, habár házastársával öröklési szerződést is köt. Az az aggály, hogy igy kijátszható azon elv, hogy harmadik személylyel szerződést kötni nem lehet, teljesen alaptalan. Ha valaki háztartásával öröklési szerződést köt és ebben harmadik személyt részesít, már az nem egyértelmű azzal, mintha harmadik személylyel kötné, mert itt már a házastárs hozzájárul és az a veszedelem, ami az idegenekkel köthető öröklési szerződésből származhatik, csekélyebb mérvben forog fenn. Még kevésbé komoly az az aggály, ha figyelembe vesszük, hogy mig a harmadik személylyel kötött öröklési szerződést ennek hozzájárulása nélkül nem lehet megszüntetni, addig a házastársak öröklési szerződésének harmadik személy javára irányuló intézkedését a házasfelek, sőt ha a törvény erre módot nyújt, az örökhagyó egyedül is hatályon kivül helyezhezi. A harmadik személy részesítése akár örökösnevezés, akár hagyomány-rendelés formájában bátran képezheti tehát ugy az egyoldalú, mint a kölcsönös öröklési szerződés tartalmát. Más kérdés az, vájjon ezen harmadiknak részesítése vissza legyen-e vonható vagy sem, amiről majd alább mondjuk el igénytelen véleményünket. Vegyünk fel egy példát: Nagy István és neje Fekete Borbála kötnek öröklési szerződést. A férfi sokkal idősebb feleségénél és ő bir egyedül vagyonnal; az asszonyt a férj biztosítani kívánja, hogy vagyonát mint általános örökös örökölje. Van azonban a férjnek egy tesvére, akinek hálával tartozik és annak fejében hagyományozza neki a tószegi 84. sz. betétben 275. helyrajzi szám alatt felvett 16 hold térfogatú szántóföldet. Ha a törvény megengedi, hogy az öröklési szerződés harmadik részére szóló részesítést is tartalmazzon, akkor a fentérintett hagyományrendelést a felek egyszerűen beveszik a szerződésbe. De ha a törvény tiltja, akkor az öröklési szerződésen kivül Nagy Istvánnak akár előzőleg, akár utólag végrendeletet is kell készítenie, ami magában ugyan nem baj, de halála után perre adhat okot, mert az özvegy megtámadhatja a végrendeletet, ha ez előbb készült, avval, hogy a későbbi szerződés hatályon kivül helyezte a végrendeletet, ha a végrendelet későbbi keletű, hogy a szerződéssel ellentétben lévén, ennek részbeni visszavonását képezné, a mire azonban az örökhagyónak joga nem volt. 2. Második ellenvetésünk az, hogy a kölcsönös öröklési szerződésben foglalt és harmadik személy részesítését tartalmazó intézkedés viszszavonhatóságát, vagy visszavonhatlanságát a Tervezet attól teszi függővé, vájjon a kikötés a másik házasfél érdekében történt vagy csupán az örökhagyó akaratának felel meg, ennek eldöntését pedig a birói magyarázatnak tartja fenn. Ilyen birói magyarázatra legtöbbnyire csak akkor kerül a sor, mikor az egyik szerződő fél már nincsen életben és akkor igen koczkázatos a teljesen be sem avatott, sőt az életben levő szerződő fél által félrevezethető bíróságra bizni a magyarázatot, pedig ezt igen könnyen el is lehet kerülni. Ha a házasfelek már szerződnek, ám nyilatkozzanak világosan, ha a harmadik személy részesítése a két szerződő fél „kikötése" alapján került a szerződésbe vagy csupán az örökhagyó akaratából! Ha ezt a szerződésben ki nem fejezik, akkor vélelmezendő, hogy a harmadik részesítése csak az örökhagyó akarata, hogy ezt vísszavonhatlanul lekötni nem akarta, hogy ezen intézkedés a szerződésnek nem lényeges, hanem csak accessorius alkatrésze. Ellenben, ha a felek kifejezetten kijelentik, hogy a harmadik részesítését kölcsönösen kikötötték, akkor ez a szerződés lényeges alkatrészét képezi és azt az örökhagyó egyoldalulag vissza nem vonhatja. Ezen szabályt nem csupán a kölcsönös, hanem az egyoldalú szerződésre is lehet alkalmazni. Az egyoldalú szerződésben csak ugy a saját érdekében kikötheti a részesített házasfél, hogy az örökhagyó hagyatékában egy harmadik is részesüljön. Vegyük a fent felhozott példát azon változtatással, hogy Nagy István és neje Fekete Borbála olyképen szerződnek, hogy az örökhagyó Nagy István feleségének testvére részére rendeli a hagyományt érdemei elismeréséül. Ha ez kikötés alapján történik, akkor Nagy István ezt egyoldalulag vissza nem vonhatja, ellenben, ha ez a szerződésben kifejezve nincsen, akkor ez intézkedést Nagy István egymaga is visszavonhatja. Vagy: Nagy István kikötés alapján és csakis azért, mert felesége, aki nálánál hitbuzgóbb, ezt kívánta, hagyományoz a helybeli r. kath. egyházalapok javára 1000 kor. hagyományt. Ezt az öröklési szerződésből sem kitiltani, sem egyoldalúan visszavonhatónak kimondani nem volna helyes. Szóval egészen felesleges itt a megkülönböztetés az egyoldalú és kölcsönös öröklési szerződés között. Összegezve a III. és IV. alatt kifejtett véleményünket, javaslatba hozzuk a következő szöveget: 1936. §. „Az örökhagyó a házastársával kötött szerződésben azt örökösnek nevezheti, vagy neki hagyományt rendelhet (öröklési szerződés), ha a házasságkötés óta legalább tiz év letelt. Örökhagyóul egyazon szerződésben mindkét házastárs szerepelhet (kölcsönös öröklési szeiződés). Altár egyoldalú, akár kölcsönös öröklési szerződésben a szerződő házasfelek kiköthetik, hogy más valaki is részesüljön hagyatékukból, mint örökös, vagy hagyományos; ezen intézkedés mindkét felet kötelezi, ha a szerződésben ezt kölcsönösen kikötöttnek jelzik."'