Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 23. szám - A törvénytelen gyermekek jogairól

442 Magyar Jogász-Ujság II. évf. rányt szenvedjen, mert hisz a születés hibája nem a gyermek hibája. Hát bizony, igaz is. hogy a születés törvénytelen voltában a gyermeknek mi része sincsen, a törvénytelen születés tehát az illető gyermekre nézve a sors szeszélye. Ámde méltányos-e a sors e szeszélyével szemben elönyösebb helyzetet teremteni a törvénytelen gyermekek számára, midőn az a tény is, hogy valaki szegény ördögnek született, épugy szeszélye a sorsnak, mint a házasságon kivül történt születés. A szegény, esetleg megvetett családból vagy fajból születésnek hátrányait kénytelen a gyermek viselni; miért, ne legyen tehát kénytelen a származás hibájával számolni ? A törvénytelen származásnak jogfosztó hatása nincsen, azt az eltérő jogállást pedig, mely szerint a törvénytelen gyermek nem apja, de anyja családjához tartozik, egész természetes dolognak találom. Ahhoz, hogy a házasságon kivül született gyermeknek az apa családjában adjanak helyet, nem fűződik oly fontes érdek, mint a házasság jogintézményének integritásához. A házasság jogintézménye a társadalmi élet vázát képezi, ha tehát ezt megbolygatjuk, erejétől fosztjuk meg a társadalmat. A házasságon kivüli gyermeknek az apa családjába bevitelével pedig nagyon is megbolygatnánk a házasság jogintézményét. Amennyiben pedig némi szolgálatot tennénk ez egyenlőség és testvériség eszméinek, százszorta nagyobb mértékben gyengitenők ezzel szemben a társadalmat s igy közvetve az állami életet. A nagyobb érdek elől a kisebbnek hátrálnia kell s ezért a házasságon kivül született gyermek jogállását a házasságból született gyermekekével nem azonosíthatjuk. Nem azonosítja a Tervezet sem, amit az előadottak folytán helyesnek is tartok. Helyesnek tartom azonban a Tervezet abbeli álláspontját is, hogy a házasságon kivül született gyermeknek és anyjának a jelenlegi jognál többet ad. Legszebb alkotása leend e téren az, hogy alkalmat ad arra, miszerint a gyermek nem édes anyja, hanem nemző apja családi nevét viselje. (346. §.) Én azonban nem állnék meg azon a ponton, ahol a Tervezet megáll, hanem tovább volnék hajlandó haladni a házasságon kivüli gyermekek érdekében. Ha kimondtam az A-t, ki akarom a B-t is mondani. Abból a tényből, hogy a nemző apa a gyermeket a 346. §. értelmében elismeri, önként következnék az a tény is, hogy ez által a gyermek az apának is rokonául nyilvánítandó. Ha már az apa a gyermeket elismeri, ugy nem csak, hogy nem lehet azt állítani, hogy az apa a gyermeket nem kívánja rokonul tekinteni, hanem ellenkező kijelentés hiányában, mást nem is lehet feltenni, mint azt, hogy az apa a gyermeket családja körébe akarja felvenni Sőt szerintem az erkölcsi elvvel meg nem egyeznék az a tény, hogy a természetes apa a gyermek elismerésekor azt is kijelenthesse, hogy a gyermekéül elismert egyént családjához tartozónak nem fogadja el. Minthogy azonban a házasságon kívül született gyermek elismerésének ténye erősen belevág a család viszonyaiba, a családi élet integritásának, békéjének s boldogságának megóvása, ugy a családi viszályok megakadályozása czéljából elengedhetlen feltételnek tartom, abban az esetben, ha az elismerő apa házasságban él, házastársának beleegyezését. Ennek folytán a 346. §-t következőleg találom kiegészitendőnek : Az első bekezdés változatlanul maradhatna, második bekezdésként pedig beszúrandó volna: „Ha az apa házasságban él, ugy az elismeréshez házastársának beleegyezése, ha pedig a gyermek a tizennegyedik évet már betöltötte, ennek a beleegyezése is szükséges.'' Harmadik bekezdésül pedig ez állana : Ha pedig a törvény a gyermeket atyja rokonául ismeri el, ugy azt a kérdést is megoldotta, vájjon illeti-e őt apja után az örökösödési jog, — mert az 1804. §. elsősorban a gyermeket (tehát nem csak a törvényeset) tekinti a törvényes örökösödésre hivatottnak. De nem is igen volna értelme annak, hogy az atya a gyermeket véréül ismerje el, másrészről pedig a vérségi kapcsolaton alapuló legfontosabb jogok egyikében, t. i. az örökösödési jogban ne kívánná a gyermeket részesíteni. Az ezzel ellenkező szabály ugyancsak nem állhatna helyt az erkölcsi elv szempontjából. Minthogy az örökösödési jog, az általam javasolt kiegészítés mellett vitás sem lehet, azt tartom, hogy az öröklési jogról szóló ötödik résznek, a törvényi öröklést tárgyaló második czime nem is kíván változtatást. Azt hiszem, hogy a házasságon kivül született gyermekek jogainak az általam javasolt mértékben kiterjesztésével eleget teszünk a jogrend és az emberiesség kívánalmainak. Az ezen tul terjeszkedés már nemcsak, hogy sértené a házasság jogintézményén épült modern társadalmat, de nem is áll nagyon a házasságon kivül született gyermekek érdekében. A házasságon kivül született gyermek érdeke nem igen követeli azt, hogy az atya árra is kötelezendő legyen, hogy gyermekét családjába fogadja be. Az előtt az érv előtt, amit az elv mellett felhoznak, nem hajolhatok meg. Ez az érv az volna, hogy abban az esetben, ha a házasságon kivül született gyermeket az apa családjába fogadná, ugy a gyermek a családi élet áldásait élvezheti s nem kénytelen