Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 23. szám - Szerződési öröklés. 2. [r.]

23. sz. Magyar Jogász-Újság 443 ide-oda hányódni s az erkölcsi alapon álló nevelést nélkülözni. Ez az érv szépen hangzik, azonban az élet tapasztalata meghazudtolja, mert azzal, hogy az apa a gyermeket családjába fogadja be, a gyermek részére a családi élet áldásait még nem biztosította. Aki az életet csak kevéssé ismeri is, az már gyakran tapasztalhatta azt, hogy az édesanya hiányát pótolni lehetetlen s hogy az esetek legtöbbjében a mostoha anya nem csak, hogy feltűnő kedvezésben részesiti saját gyermekeit, a nem általa szült gyermekek hátrányára, hanem ezek iránt határozott, sőt nem is titkolt ellenszenvet tanusit. Ily esetek pedig nemcsak a köznépnél, hanem az intelligens osztálynál is elég gyakoriak. Mit ér tehát az apa családja a gyermekre nézve akkor, amikor ott édesanyai szivet nem talál. Mit ér a családi élet az anyai szeretet melege nélkül? Semmit. Mert a szülői szeretet a morális családi élet sine qua nonja. A gyermeket tehát beleszoríthatjuk az apa családjába, de ebben erkölcsi szempontból nem lenne köszönet. Máskép alakulhat a viszony akkor, amikor a gyermeket nem a törvény kényszere folytán, hanem szabad akaratelhatározással fogadják a családba. Ebben az esetben már remélheti a gyermek a családi élet előnyeit. Ehhez azonban nincs szükség törvényes rendelkezésre. De mikép is lehetne az apától a családba befogadást, különösen akkor, amikor ő már törvényes házasságban él, kikényszeríteni? Mi történjék akkor, ha a törvény által a családba beerőszakolt gyermek helyzete ott tarthatatlanná válik? Azt hiszem nem más, mint az, hogy a gyermek az apa házától anyjához kerül, akinek az apa e bíróilag megítélt tartási összeget fogja kiszolgáltatni. Oda jutnánk tehát, ahol előbb voltunk. De feltétlenül kárhoztatnom kell a házas) ságon kivül született gyermeknek az apa családjába befogadtatását, már csak azért is, mert mint fentebb is jeleztem, ez az intézmény családi viszályok, sőt családi drámák forrásává lesz. Dr. Berzsenyi Jenő, siklósi kir. járásbiró. Szerződési öröklés.*) III. Az öröklési szerződés alanyai. Azon kérdésre, hogy kik lehetnek az öröklési szerződés alanyai, a Tervezet 1936, 1937., 1938. §-ai adják meg a feleletet. E szerint szerepelhet ezen szerződésben a *) Előző közleményt I. a 10. számban. — Tervezet 1936—1952. §§. személyek három kategóriája: a) az örökhagyó szerződő fél, b) a részesített szerződő fél, c) a részesített harmadik személy, azaz aki a szerződés megkötésében részt nem vett. Az örökhagyó lényeges kelléke a Tervezet 1939. §. szerint, hogy korlátlanul szerződésképes legyen. Az indokolás súlyt fektet arra, hogy a gyám vagy szülő ne köthessenek öröklési szerződést a kiskorú helyett még gyámhatósági jóváhagyás mellett sem. A Tervezet ezzel is dokumentálja, mennyire tartózkodó ezen intézmény fentartása körül; érzi, hogy ily szerződések megkötéseért jó lesz felelősséget semmi hatósággal el nem vállaltatni; viselje csak maga az a nagykorú egyén, aki ily szerződés megkötésére elegendő bátorsággal bir. Ám a Tervezet ezen intézkedését, — ha egyáltalán megengedi az aröklési szerződést, feltétlenül helyeseljük. Lehet ugyan arra is eset, hogy a kiskorú jegyes vagy házasfél javára, saját lekötelezésével is lehetne előnyös öröklési szerződést létesíteni; de helyesebb ily életbe vágó ügyleteket csak a teljes önrendelkezési képességgel biró egyéneknek megengedni. A törvény a végrendelkezési képességet megadja ugyan sokszor a nem teljes korúnak, és ez indokolt is lehet, mert a halál nem mindig várja be a teljes koruságot; de szerződésileg rendelkezni a vagyonról, nem lehet oly halaszthatatlanul sürgős, hogy a teljes koruságot bevárni ne lehessen. Az öröklési szerződést úgysem nagyon szokták a halál küszöbén megkötni, főképen nem kiskorú örökhagyóval. A tartósan korlátolt szabadrendelkezésü (nem kis korú) egyének pedig oly ritkán fogják az öröklési szerződés kétes értékű kedvezményét igénybe venni, hogy ezek miatt a Tervezet helyesen mellőzi a német polgári törvénykönyv példáját, mely 2275. §-ában a kiskorú házasfél vagy jegyesnek is megengedi, hogy házas- illetőleg jegyestársával öröklési szerződést köthessen. Alig szükséges kiemelni azt, hogy az öröklési szerződésben szereplő többi személyektől, nevezetesen a részesített szerződő fél, vagy harmadik részesített személytől a Tervezet nem kívánja a teljes önrendelkezési jogot és hogy ezen álláspont ellen kifogást még csak képzelni sem lehet. Nem hagyhatjuk szó nélkül a Tervezet azon intézkedéseit, mely szerint a szerződő felek házasfelek, vagy jegyesek legyenek. Helyes, hogy a szerződések szóban forgó faját nem engedi meg idegeneknek ugy, mint a német és több más polgári törvénykönyvek. Azt sem lehet kifogásolni, hogy a jegyes állapot valamiképen nem igazolandó, hiszen az utólagos házasság mint felfüggesztő feltétel elegendő biztosítékot képez arra nézve, hogy ezen czimen