Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 2. szám - A végrendelet alkotása

2. sz. Magyar Kodifikáczió 33 1819. §. „Aki élete tizennegyedik évét be nem töltötte, aki szerződésképtelen, vagy elmebetegség miatt gyámság alá van helyezve, végrendeletet nem tehet. A végrendelkezési képtelenség már a gyámság alá helyezési kérvény beadásával veszi kezdetét, ha annak az alapján a gyámság alá helyezés ki lett mondva; és megszűnik a gyámság megszűntét kimondó határozatnak a jogerőre emelkedésével". 1820. §. .Rendes végrendelet alkotására kell, hogy az örökhagyó a maga végakaratát közjegyző előtt szóval kijelentse és a közjegyző azt közjegyzői okiratba foglalja. „Rendes végrendelet ugy is alkotható, hogy az örökhagyó nyilt vagy zárt iratot ad át a közjegyzőnek azzal a kijelentéssel, hogy az az ö végakarata és a közjegyző erről jegyzökönyvet vesz föl, melyhez az átadott irat közjegyzői pecséttel bezárt borítékban tűzendő és ez a jegyzőkönyvben igazolandó. Az első esetben az okirat fölvételénél két tanú vagy egy másik közjegyző is alkalmazandó. A második esetben csak akkor — de az egész ügymenet alatt — ha az átadott iratot az örökhagyó nem sajátkezüleg irta. Ha az örökhagyó az okiratot, illetve jegyzökönyvet aláirni nem képes, elegendő, ha a közjegyző ezt a körülményt ugyanott igazolja". 1821. §. „Ha az örökhagyó szóval kijelentett végakaratának közokiratba foglalása bármi oknál fogva lehetetlenné válik: a közjegyző előtt két tanú, vagy egy másik közjegyző jelenlétében szóval tett kijelentés a rendkívüli végrendelet joghatályával bir. A közjegyző a szóbeli kijelentés befejezésével erről jegyzőkönyvet vegyen föl." 1822. §. „Rendkívüli végrendelet alkotására kell, hogy az örökhagyó végakaratát: 1. a végrendelkezés helyének és napjának a megjelölésével sajátkezüleg irja és aláírja vagy 2. három tanú előtt, kik közül egynek irni és olvasni kell tudni, az ezek által is értett nyelven, szóval kijelentse. A 2. esetben a tanuk a végrendelkezés befejeztével arról jegyzőkönyvet vegyenek föl". 1823. §. „A rendkívüli végrendelet rendszerint csak arra az esetre érvényes, ha készítésétől számított három hó alatt az örökhagyó meghal. Ha az örökhagyó az ő haláláig oly állapotban volt, hogy ujabb végrendeletet nem tehetett ; vagy ha az örökhagyó holttá nyilváníttatott és életének hírül vett utolsó jele a végrendelkezést követő három havi időbe esik: a rendkívüli végrendelet azon az időn tul is érvényben marad. Megtartja érvényét azon az időn tul is a rendkívüli végrendelet akkor is, ha az örökhagyó a végrendelkezés alkalmával sajátkezüleg írott és aláirt végrendeletét a tanuk előtt nyíltan fölmutatja és szóval kijelenti, hogy az az ő végrendeletét tartalmazza, mely esetben két irni és olvasni tudó tanú jelenléte is elégséges (1822. §. 1.); avagy ha az örökhagyó egy iratot mutat föl nyiltan három irni és olvasni tudó tanú előtt és szóval kijelenti, hogy az az ö végrendelete. (1822. §. 2.) Mindkét esetben az örökhagyó és a tanuk ugy az okmányt, mint a jegyzökönyvet sajátkezüleg irják alá és azt ehhez fűzzék hozzá. A tanuknak az örökhagyó által használt nyelvet érteniök kell. A nem sajátkezüleg irott végrendelet, ha ezeknek az alaki kellékeknek nem felel meg, rendkívüli végrendeletnek nem tekinthető. 1824. §. „Aki élete tizennyolczadik évét be nem töltötte, vagy aki olvasni nem tud: csak közjegyzői okiratba foglalt (1821. §. 1.) rendes végrendeletet tehet". A tervezet 1826. §-a elesik a „rendes magánvégrendelet" alakjának a rendes végrendelkezés kategóriájából való kihagyásával. Az abban loglalt intézkedést éppen ez okból a fönt javasolt 1823. §. végmondatában véltem elhelyezendönek. És minthogy javaslatom szerint a rendes végrendelkezésnek az egyedüli alakja a közokiratba foglalt végrendelet, ennek alaki hiányait az 1874: XXXV. L-cz. 68. §. rendelkezései szerint kell megítélni. A tervezet rendkívüli végrendeletének az alakjai közül (1824.) a 3 pontban körülirt esetet mellőzendőnek találtam; mert ezt az esetet inkább a „rendes" végrendelkezés egyik kivételes esetének véltem konstruálni és fönti javaslatom 1821. §-ában külön helyreállítottam be. Helyesebbnek találtam ezt azért, mert az én rendszerem a „rendes" végrendelet egyedüli alakjaként a közhitelű végrendelkezést állapítván I meg: azt az esetet, ahol a közjegyző közbenjár, ha a rendes közhitelű formák betarthatók nem j voltak is, nem sorozhattam a rendkívüli végrendelkezés alakjai közé, hanem inkább kivételesen véltem a rendkívüli végrendelet joghatályával felruházandónak A mai állapothoz képest a tervezet, illetve ! fönti javaslatom, mely attól lényegében nem tér el, kétségkívül nagy haladást jelent. A végrendelkezés egy, a jogbiztonság szempontjából kétes kísérletezésnek lenni megszűnik.