Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 2. szám - A végrendelet alkotása

2. sz. Magyar Kodifikáczió 31 a végrendelkező kívánja, az ő pecsétjével is hozzá pecsételendő. 6. írásbeli magánvégrendelet, melynek az érvényességéhez, ha a végrendeletet az örökhagyó egész terjedelmében maga irta és irta alá, két tanú, minden egyéb esetben négy tanú kívántatik. A tanuknak a végrendelkezésnél együttesen jelen lenni s az örökhagyó személyazonosságát igazolniok kell. Ha a végrendelkező olvasni és irni nem tud, vagy a végrendeletet aláírni képtelen, szükséges, hogy a tanuk a végrendelkező által használt nyelvet értsék, hogy a végrendelet tartalma a végrendelkező és tanuk együttes jelenlétében az irni és olvasni tudó tanuk egyike által érthetően felolvastassék, hogy ennek megtörténte után a végrendelkező kijelentse, miként az okirat az ö végrendelkezését tartalmazza, hogy az okiratra a végrendelkező nevét az olvasni és irni tudó tanuk egyike mint névaláiró aláírja, a végrendelkező pedig kézjegyével ellássa és hogy ezeknek megtörténte magán az okiraton, nem pedig annak boritékán, a tanuk által igazoltassék. Ha a végrendelkező olvasni és irni tud: a tanuknak a végrendelet tartalmát ismerniök nem szükséges, hanem elégséges, ha a végrendelkező együttes jelenlétükben és általuk értett nyelven kijelenti, miként az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, azt előttük aláírja, vagy már előbb általa önkezűleg aláirottnak elismeri és az, hogy mindez megtörtént, magán az okiraton a tanuk által igazoltatik. A végrendelkezés helyének és időpontjának a kitétele mindegyik esetben szükséges. 7. Szóbeli magánvégrendelet, melynek az érvényességéhez négy tanú jelenléte szükséges, kik a végrendelkező által használt nyelvet értik. A végrendelkezőnek az ő nyilatkozatát a tanuk előtt érthetően és egész terjedelmében élőszóval kell előadni és ki kell nyilatkoztatnia, miként az általa tett nyilatkozatot az ő szóbeli végrendeletének kívánja tekinteni. Az ilyen végrendelet csak ugy érvényes, ha a végrendelkező annak a megtételétől számított három hó alatt meghal; vagy, ha ezután hal meg, anélkül, hogy ujabb végrendeletet tenni képes lett volna ; amit a jogszerző félnek kell igazolnia. A kijelentett végrendelet irásba foglalása nem szükséges. 8. Kiváltságos végrendelet csak kórvész, vagy más életveszélyes, egyszersmind ragályos avagy rohamos lefolyású járványok alkalmával és csak azon községben alkotható, melynek a területén a kórvész vagy járvány uralkodik. Kiváltságos végrendeletet tehetnek azok is, akik hajón a nyilt tengeren vannak. Háború alkalmával azon időponttól kezdve, midőn a csapatok hadi lábra állíttattak, avéderőnek ezen csapatokhoz osztott tagjai, továbbá mindazok, akik a csatatéren vagy ostromzár alá vett helyen avagy nyolcz kilométeren belül tartózkodnak, szintén kiváltságos végrendeletet tehetnek. A végrendelet, ha a végrendelkező azt maga irja, tanuk alkalmazása nélkül; ha nem maga irja, két tanú jelenlétében érvényesen alkotható ; föltéve, hogy a végrendelkező a kivételes helyzet megszűntétől számított három hónapon tul már nem él. Három hónapon tul a kiváltságos végrendelet csak ugy érvényes, ha a jogszerző fél beigazolja, hogy a végrendelkező nem volt képes ujabb végrendeletet alkotni, vagy ha a végrendelkező a kivételes helyzetből kifolyóan nyilvánittatik halottnak. A tervezet a végrendelkezésnek ezzel a casuistikus rendszerével, nagyon helyesen, szakit ; és csupán három kategóriát állit föl: 1. Rendes közvégrendelet. 2. Rendes magánvégrendelet. 3. Rendkívüli végrendelet. A tervezetnek ezt az állásfoglalását általában véve helyeslem, mert a mai jognak a túlhajtott formalizmusa a népre szinte elviselhetlenül terhes; ugy, hogy csaknem elriasztja azt a végrendelkezési jog használatától, vagy ha azt igénybe veszi, tág kaput nyit a pöröknek. A végrendelkezés helyességének a biztosítéka nem is a végrendelkezési formalitások fölhalmozásában, mint inkább a közhitelű végrendelkezés lehető megkönnyítésében fekszik. A tervezetnek is látszólag ez a vezéreszméje. A német polgári törvénykönyv szintén ebből indul ki. Ha valahol, hát itt kell érvényesülnie a közhitelesség megelőző jogvédelmének. Mert egy közhitelű végrendelettel szemben a pörlekedési hajlam már csirájában el van fojtva. Pedig a sok haszontalan pörnek a lehető megelőzése képezi egyik legfontosabb feladatát a polgári törvénykönyvnek. A közokirati végrendelkezés nehézségeit a tervezet azzal, akarja ellensúlyozni, hogy a „magánvégrendeletet" is a „rendes" végrendelkezés egyik alakjává teszi (1822.), amit a tervezet egyik kevésbbé sikerült intézkedésének tekintek. De emellett megkönnyíti a közvégrendeletnek a formalitásait (1820., 1821.), sőt leginkább megkönnyiti a rendkívüli végrendelkezésnek a módját, ami a tervezetnek viszont egyik legsikerültebb alkotása (182-4). Hibáztatom pedig a tervezetnek azt a rendszerét, amely a „magánvégrendeletet" is a „rendes végrendeletek" kategóriájába sorozza, mert ezekből a végrendeletekből származik a gyakorlati élet tanúsága szerint a legtöbb pör. Igaz, hogy a tervezet a magánvégrendeletet csak az irni tudóknak engedi meg s e részben a mai állapottal szemben javítja a helyzetet. Ámde ha az irni nem tudó feleket a végrendelkezésnek ettől a módjától, igen helyesen, megfosztja és igy abból az ország lakosságának