Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 20. szám - A természetes apa gyermektartási kötelességéről. [3. r.]

20. sz. Magyar Jogász-Ujság 377 oltalma : a biróság minden ilyen keresetről a gyámhatóságot értesíteni köteles a végből, hogy a gyermek jogainak védelmére gondnokot rendeljen ki. 6. Ha az apaság be nem bizonyítható : az anya gyermeke felett szülei hatalmat gyakorol, gyermeke után pedig törvényes öröklési joggal és köteles részre való igénynyel bir. 7. Az anyával és ennek rokonságával szemben a gyermek minden körülmények között ugyanazokkal a jogosítványokkal bir, mintha törvényes volna.1) íme, ezek azok a javaslatok, amelyeket maga dr. Márkus Dezső is „megvalósíthatatlan ábránd"-oknak nevez. E hét pont közül a jogalap szempontjából csak az első négy érdekel bennünket; a többi részletkérdés. Dr. Wellisz Vilmos — a Tervezetet bírálva — e javaslatokat még megtoldja egynéhánynyal. Javaslatai közül csak egyet, a legnagyobb jelentőségűt emelem itt ki, mely abban foglalható össze, hogy a többekkel való közösülés kifogása teljesen kizárandó.2) A többieket, hogy t. i. a fattyugyermek tartás iránti igényének nagysága az apa vagyonához mérten állapittassék meg,3) hogy a házassági igéret mellett vagy erőszak igénybe vételével nemzett gyermekek a törvényesekkel egyenjogúak legyenek4) stb., nem tekintem elvi fontossággal biró kérdéseknek. Konstatálni kívánom azonban, hogy mikor dr. Wellisz a fentebb első helyen kiemelt javaslatát, a Tervezetet bírálva, megteszi, egyáltalán nem kifogásolja sehol a Tervezet azon elvi álláspontját, hogy a tartási kötelem jogalapja a fattyugyermek és apja közt létező vérségi kapcsolat. Ebből azt kell következtetnem, hogy e jogalapot dr. Wellisz sem tekinti helytelennek, mert ha ilyennek tekintené bizonyára az exc. pl. concubentiumra vonatkozó javaslatát ezzel vezette volna be. A bírói gyakorlat nagyban-egészben a tartási kötelesség jogalapjául csak ugy, mint a Tervezet, a vérségi kapcsolatot tekinti. Akadunk azonban olyan határozatra is, mely kizárólag a a közösülés tényére, mint a jogalapot megteremtő tényre van alapítva. Szemelvény gyanánt felsorolok néhányat, különböző időkből: „Aki a gyermek születését megelőző 6—10 hónap között az anyával közösül, nemzőnek vélelmezendő/' (6894/Í4.)5) „A törvénytelen gyermek tartása az apát terheli." (1887. aug. 30. 2370.,6) Dr. Márkus Dezső : id. m. 35. lap. 2) Dr. Wellisz: i. m. 23. L 3) U. ott : 19. és 25.1. *) U. ott : 19. és 25. 1. 5_6j A jogeseteket lásd : Márkus Dtár. II. kötet, 2024., 2030. ,,A nemi közösülés igazolása esetén az atyasáq a törvényes vélelem alapján mondatik ki." (I891.márcz. 24. 5878/90)1) ,,A természetes atya csak az esetben kötelezhető a gyermek tartására, ha ellenében az atyasáq meg van állapítva." (1889. márcz. 13. 8840/88.)2) „A gyermek eltartása első sorban az apát terheli." (1894. szept. 13 9777.)3) „A törvénytelen gyermeket is első sorban az apa köteles eltartani." (1896. nov. 18. I. G. 278. Azonosak: 1897. máj. 28. I. G. 156. 1898. máj. 25. I. G. 111.)*) „Alperes beismerte, hogy a fogamzási időben felperessel némileg közösült, tehát apaságát meg kellett állapítani " (1895. jun. 18. 1758/95.)5; „Amennyiben az apa tartási kötelességének eleget tenni képes, első sorban a természetes apa köteles törvénytelen gyermekét eltartani." (1897. nov. 12. I. G. 340.)6) „Mihelyt a törvénytelen gyermek nemzőjéül valaki bíróilag felismertetett, illetve a gyermek apja megállapittatott, a tartási kötelezettség első sorban az apát terheli." (1897. ápr. 13. I. G 43.)7) „Az apának törvénytelen gyermeke eltartása iránti kötelezettsége a nemzés tényén alapul." (1899. decz. 16. I. G. 477.)8) „A törvénytelen gyermek tartása iránt indított pernek az a lényege, hogy alperes felperes gyermekének apja-e s ennek következtében a gyermeket eltartani köteles-e?" (1901. jan. 26. I. G. 372/bOO.)9) Mindezen határozatok a tartási kötelesség alapjának az apaságot tekintik. Jóval ritkábbak az oly határozatok, a hol a birói gyakorlat a másik jogalap mellett foglal állást. Idézek egyet: „Az . . . hogy alperes, ha közösülésre képes volt is, de nemzésre betegsége miatt képtelen volt, bizonyítás és megállapítás tárgyát nem is képezheti . . . mivel elfogadott jogszabály szerint gyermektartási perekben a jogalapot az képezi, hogy az illető férfi a növel a válságos időben közösült, oly kifogás tehát, hogy az illető alperes a közösülést bár végrehajtotta, de nemzésre képes nem volt, hatályosan ellen nem vethető " (1898. szept. 16. I. G. 215.)lü) E határozatában a Kúria szakit régi álláspontjával s jogszabályként állítja fel, hogy a tartás jogalapja a közösülés. Ezt az „elfogadott" jogszabályt ugyan a Kúria sem e határozat előtt, sem azután nem alkalmazta, csak igen szórványosan s nincs módomban megállapítani, hogy nem-e az optk. uralma alá tartozó területen előállott esetre vonatkozik, ami más elbírálás alá esnék; mind!—9) Lásd: Márkus: Döntvénytár U. 2064., 2070., VII. köt. 12738., 12739., IX. 15181., VII. 12743., LX. 15176., IX. 15180., XI. 17592. s ugyanazon eset XII. 18548., XII. 15544. 10) Márkus : Döntvénytár X. 16337.