Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 2. szám - Ellátási szerződés

2. sz. Magyar Kodifikáczió 27 „Addig, mig a házasság érvénytelenítése vagy felbontása, vagy az ágy és asztaltól váló elválás iránt inditott perben a birói határozat jogerőre emelkedik, vagy ha a szülök törvényesen nem váltak ugyan el, azonban tartósan külön válva élnek s arra nézve, hogy a gyermekük személyére vonatkozó szülői jogot melyikük gyakorolja, meg nem egyeztek, ez esetben a szülői jog gyakorlása a hét éven aluli gyermekekre nézve az anyát, a hét éven felüli fiukra nézve az atyát, a leányokra nézve pedig az anyát illeti. Azonban a gyámhatóság a gyermek nyilvánvaló érdekében jogosult e szabálylyal ellenkezőleg, még a szülök megegyezésével szemben is intézkedni. A gyámhatóság ez esetekben hozott határozata a birói határozat jogerőre ^melkedéséig bir érvénynyel. A kiskorú tartására nézve a 251. §. intézkedése alkalmazandó." E szakasz felvételét éppen a gyakorlati élet teszi indokolttá, inert mig a házassági per tart, azon idő alatt is gondoskodni kell a gyermekről. Ugyanígy, ha a szülök egyszerűen elhagyták egymást s külön élnek, szintén megállapítandó, hogy a szülői jogot, mely a nevelést, gondozást s a fegyelmi jogot is magában foglalja, ki gyakorolja. Ha azt preciz szabatossággal körül írva fel nem vesszük a T.-be, akkor a gyámhatóság tehetetlenül nézheti a szülők kegyetlen harczát s ezen áldatlan harcz s czivódás áldozata lehet a gyermek erkölcsi érzése, sorsa, jövője s existencziája. Ezen szövegezésben a hét éven felüliekre és pedig fiukra az atya, a leányokra nézve az anya részére állapíttatott meg a szülői jog; persze ideiglenesen, mig a birói határozat jogerőre emelkedik, mert a 278. §-nak azon rendelkezése, hogy a nem vétkes szülőt illesse a szülői jog, akkor még res judicatat nem képezvén, nem alkalmazható, de igen sokszor akkor a bírói határozat még meg sem hozatott vagy nem jogerős s így a vétkesség kérdése figyelembe nem jöhet. Hogy a hét éven aluli gyermekeket a javaslatba hozott szövegezés az anyánál hagyja, az magától értetődik, mert hét éven aluli gyermekek inkább az anya gondviselése alatt hagyandók, mint az atyánál, az anya az ily zsenge korú gyermekekről jobban gondoskodhatik, mint az atya, az természetes s bővebb indokolást nem is kiván, éppen ezért a szülői jog az anyát inkább megilleti, ki a gondozást s nevelést közvetlen teljesiti. A 279—281. szakaszokat elfogadjuk. A 282. §. rendelkezését helyesnek tartjuk ugyan, csupán azon intézkedésére van észrevételünk, mely kimondja, hogy a szülői jog mindenkorra elveszíthető, illetve attól a szülő végképpen megfosztható a gyermek ellen elkövetett bűntett vagy szándékos vétség esetén, ha a szülő fegyház vagy börtönbüntetésre vagy legalább félévi fogházbüntetésre ítéltetett. Nem védelmezzük mi az oly szülőt, ki ily nemű büntetésben részesül, de mégis túlságosnak tartjuk a szülői jogtól mindörökre való megfosztását. Különösen a köznépnél sokszor előfordulhatnak oly esetek, melyek miatt a szülőnek bűnhődni kell. A miveletlen nép féktelen dühében s indulatában akárhányszor követ el oly dolgot, melyet nyomban megbán, nem egyszer a makacs gyermek maga is okot adhat ily tett elkövetésére. Lehetnek mindig mentő körülmények, éppen azért ugyanazon szülőnek a büntetés kiállása után engedjük meg a megbánást, az önmagába megtérést s higyjük el, valamint el is kell hinni, hogy még a gonosz szívben is felébred a szülőnek a gyermek iránt való szeretete. Az életben előjöhet, hogy bizonyos körülmények végletekig fokozhatják a gyűlöletet, de azért soha kizárva nincs, hogy a szülő szive újra megnyílik gyermeke iránt s vétkét megbánva, vezekel s megtér gyermekéhez, a végleges megbocsátás lehetőségét tehát ne zárjuk ki a törvény azon szigorával, hogy az ily megtérő szülő sem nyerheti vissza a szülői jogát. Kössük ezt feltételhez, de ne mondjuk ki a végleges pereátot. A családi életben ethikai szempontok szükségessé teszik a megbánás után a bűnbocsánatot. Véleményem szerint tehát az esetre, ha a gyámhatóság a kiskorú érdekében szükségesnek tartja s ha konstatálva van a szülő teljes javulása s megtérése, a szülő jogába vissza helyezhető. A 282. §. következő végső mondata : „gyermeke személyére vonatkozó szülői jogát mindenkorra elveszti" — ezekhez képest következőleg szövegezendő: „gyermeke személyére vonatkozó szülői jogát elveszti, azonban a büntetés kiállása után, amennyiben a szülő erkölcsi javulása beállott s hatóságilag igazoltatott, a gyámhatóság kérelem folytán öt indokolt esetben, ha a kiskorú gyermek érdekében áll, a szülői jog gyakorlásába visszahelyezheti." A 283, 284. és 285. §-okat elfogadjuk. Hatiyuffy Dezső, fejérmegyd árvaszéki elnök. Ellátási szerződés.*) A T. az ellátási szerződéseknek csak bizonyos irányú szabályozásával kivánt foglalkozni. Megállapítja, hogy melyek azon személyi szükségletei a jogosultnak, amelyek a kötelezett által ellátandók. Megállapítja, hogy minő legyen ezen ellátás s végül, hogy viszálykodás esetére mi történjék. Az 1519. §. második mondata kimondja, hogy a kötelezett tartozik különösen a jogosultat lakással, élelemmel, ruházattal ellátni és temetése költségeit viselni. *] Polgári törvénykönyv tervezete 1519—1520. §§.