Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 2. szám - A gyermek személyére vonatkozó szülői jog

26 Magyar Kodifikáczió II. évi. szetes és törvényes gyámi elnevezésben való összefoglalása ezelőtt is szük keret vala s a keret a tartalmat nem kellőleg fejezte ki. így tehát helyeselhetjük azt, hogy az anya a T.-ben is közelebb hozatik az atyához s ezáltal a törvény­ben megállapított elméleti szabályozás a gyakor­lati életnek jobban megfelel. A szülök közös jogát s egyúttal kötelezett­ségeit a tervezet 270—285. §§-ai állapítják meg. Miután a gyermekre nézve a szülői jog konstituáltatik, szükségesnek tartjuk, hogy az ne csupán a czimben, hanem a szövegben is kifejezést nyerjen. A 270. §-t megelőzőleg egy uj szakasz szövegezendő olyképpen, hogy abba a szülői jog megállapítása is befoglaltassák. Ezen uj szakasz szövege ez: „A szülői jog a kiskorú gyermek személyére vonatkozó intézkedésekre jogosítja a szülőt". Szükségesnek tartjuk ezen uj szakasz fel­vételét, mert a czimen kívül, mint már emiitettük, másutt speczialiter megállapítva nem lett a külön jog minemüsége ; a 271. §. ugyan szól a jogról, de már a kötelezettségekkel kapcsolatosan emlé­kezik meg róla. Nézetünk szerint a törvény szövegében preczize is ki kell fejezni e fontos jog jelentősegét, annál is inkább, mert ez magá­ban foglalja a nevelés, a gondozás s fegyelem jogát, mely jogokat s ezzel kapcsolatos köteles­ségeket a későbbi szakaszok részletesen tár­gyalnak. A 270. és 271. szakaszokat elfogadjuk szövegezésükben. A 271. szakasz után azonban uj szakasz felvételét tartjuk szükségesnek. A hazai joggyakorlatban számtalanszor elő­fordult azon körülmény, hogy a szülő vagy szülők nem gondoskodtak a kiskorú gyermekek sorsukhoz vagy rangjukhoz illő kiházasitásáról, sőt sokszor az erre vonatkozó költségeket meg is tagadják. E tekintetben hivatkozhatunk birói határozatokra, melyek igazolják, hogy az ily dolgok birói fórum elé is kerülnek (Márkus D. Felső birós. elvi hat. VII. k. 12.734. sz. stb.), tehát az ily esetek előfordulása szükségessé teszi azt is, hogy a törvény ezekre is kiterjesz­kedjék. Igaz, hogy az atya köteles kiskorú gyermekei szükségleteiről sorsához s viszonyaihoz mérten gondoskodni s ez általános jogelvül elfo­gadható, a birói gyakorlat ezen szükségletekhez számítja a kiházasitási czikkek megszerzését is, azonban, miután a gyermekre nézve sokszor nagyon fontos dolgok ezek, nem lehet pusztán birói gyakorlat s felfogásra bizni ennek meg­állapítását, mert a birói felfogás s gyakorlat koronkint változhatik. Éppen ezért erre világos, törvényes megállapítás kell, hogy a változható birói gyakorlattal szemben a gyermek joga védve legyen, ha az embertelen szülő e kérdést birói útra engedi vinni. Az ily rendelkezés felvételét a T.-be tehát a gyakorlati életben előforduló esetek nyilván­valóan indokolják. De erre vonatkozó rendelke­zések más müveit népek kodifikáczióiban is előfordulnak. A régibb keletű osztrák polgári tör­vénykönyv 1220-1223. és 1231. §-ai intézkednek erről, az ujabb német birodalmi törvénykönyv­ben 1620. s következő szakaszaiban rendelkezik a törvényhozó, pregnánsul kifejezve azt, hogy a szülő vagy szülök a gyermek kiházasitása költségeihez hozzá járulni tartoznak. Eltekintve azonban ettől, mint már fentebb mondtuk, saját viszonyaink is kívánatossá teszik azt, hogy ez a messze jövőnek szóló törvényalkotásból ki ne maradjon. A 271. §. után illesztendő a szö­vegbe ezen dolog szabályozása. „A szülő vagyoni viszonyaihoz képest gon­doskodik a kiskorú gyermeke kiházasitásáról." A 272.-278. §-okat elfogadjuk. A 278. §-ból kifolyólag azonban egy fontos kérdést kell felvetnünk, t. i. mai viszonyaink közt gyakran előfordul a társadalom minden rétegében, hogy a szülök egyszerűen elhagyják egymást, minden válóper s birói eljárás nélkül, évek hosszú so­rán át külön élnek A gyermekekről, ha meg­állapodva egymás között gondoskodnak, tovább intézkedni nem kell, de igen sokszor, mert hisz ezen rövid uton való elválás vagy elhagyás leggyakrabban éppen a szegényebb s vagyon­talanabb osztálynál jön elő, felmerül a kérdés, hogy a kiskorú ki által neveltessék s kinél legyen, miként történjékatartási költségek megállapítása ? A 278. §. ugyan első bekezdésében szól a törvényes elválás eseteiről, azonban nem em­lékezik meg arról, hogy addig, mig a válóper jogérvényes befejezést nyer, ugy arról sem, hogy ha a szülök törvényesen nem váltak el, azon­ban tartósan külön válva élnek, ily esetekben a gyermekekkel mi történjék, ha a gyermek ellátásáról, neveléséről kellőleg nem gondoskod­tak s vitássá válik, hogy a gyermek hol legyen s ki által tartassék s ki gyakorolja a szülői jogot? Azon eseteket értjük, melyek az 1877. évi XX. t.-czikk 13. §-a harmadik és negyedik be­kezdésében szabályoztattak, mely esetek jelen­leg a legeltérőbb s ellentétesebb birói határo­zatoknak lettek okozói, ugy, hogy éppen ezen eseteknél folytonos conüiktus van a birói s köz­igazgatási hatóságok között, söt számos oly kúriai határozat hozatott, mely nem felel meg sem a törvény intencziójának, sem szövegének. Az ily esetekre a T. intézkedése ki nem terjed, pedig ezek sokszor előfordulnak ép ugy az árvaszékeknél, valamint a bíróságoknál, hova ugyan az 1877. évi XX. t.-czikk 13. §-a helyes értelmezése mellett nem tartozhatnak. Véleményünk szerint szabatosan megálla­pitandó, hogy addig, mig a házassági per folya­matban van, ugy az esetre, ha a szülők tartósan külön válva élnek, mily intézkedések teendők a szülői jog gyakorlását illetőleg. A 278. §. után tehát egy uj szakasz veendő fel, e szakasz következő:

Next

/
Thumbnails
Contents