Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 1. szám - Jogképes és nem jogképes egyesületek [1. r.] - Jogképes és nem jogképes egyesületek a polgári törvénykönyv tervezete szerint. [1. r.]

1. sz. Magyar Kodifikáczió 19 sen megalakul, jogi személylyé válik pedig azáltal, hogy magát a járásbíróságnál vezetendő egyesületi könyvbe beiktatja Csakhogy ez a beiktatás nem kötelező. A közjogilag fennálló egyesület tetszésére van bizva, hogy bejegyezteti-e magát vagy sem. A be nem jegyzett, vagyis nem jogképes egyesületeknek körülbelül ugyanolyan lesz a jogi állásuk, mint a német ptkönyv szerint E megoldás legfőbb oka, hogy a T. a mindenkori, tehát minden elképzelhető közjogi alakuláshoz kiván alkalmazkodni. S minthogy e szerint in thesi nincs kizárva, hogy a törvényhozás az egyesületek bizonyos fajára nézve az alakulási szabadságot hozza be, amely mellett nem lehet tudni, hogy melyik társas alakulat egyesület és melyik nem az : a jogbizonytalanság kikerülésére szolgál ilyen esetben az a szabály, hogy az egyesület tetszése szerint választhat a jogképesség és annak hiánya közt. Ezt az okot csakugyan döntőnek is kellene elfogadni. Csakhogy ma és az általunk valószínűnek tartott jövőben in praxi ez nem igy lesz, hanem az egyleteket mindig kormányhatósági közreműködéssel való megalakulásra fogjuk kényszeríteni és akkor avval a jogállapottal állunk majd szemben, hogy lesznek a társada'omban kormányhatóságilag elismert és kifelé egyletekként működő szervezetek, amelyek azonban nem mind szükségkép jogi személyek, hanem amelyeknek jogi személyiségéről előbb az egyesületi könyv megtekintése utján kell meggyőződni. Nem hiszem, hogy ez a bifurcatio ilyen közjogi rendezés mellett gyakorlati szükségletnek felelne meg. Mert semmiképen sem szolgálhat a jogbiztonság előmozdítására olyan tétel, amelynél a közéletben egységként szereplő szervezetek kétféle magánjogi elbánás alá esnek. Azon indolentia mellett, amelylyel népünk a nyilvános jegyzékek iránt viseltetik, ez olyan bonyodalmakra vezethetne, amelyeket lehetőleg kerülnünk kell. A német polgári törvénykönyv szerint is fennáll ez a bifurcatio. Ott ezt főleg avval indokolták, hogy a politikai, szocziálpolitikai és vallási egyleteket veszedelmes volna minden esetben jogképességgel felruházni. A jogképesség az egyesületek sikeres működésének egyik főemelője, amelynek segélyével olyan erőkifejtésre képesek, amely eleve meg sem mérhető. Ezért tartották Németországban szükségesnek, hogy a kormány a különben megengedett politikai stb. egyleteket is megakadályozhassa abban, hogy magánjogi jogképességet szerezzenek. Nem hiszem, hogy ez az ok megállana vagy jelentőségében felérne a jogbizonytalanságnak azzal a fokával, amely avval szükségképen egybe van kötve. Ha az egyesület veszélyes az államra, akadályozzuk meg az alakulását, ha pedig magábanvéve nem veszélyes, akkor nem helyes, hogy magánjogi chicaneokkal gátolják meg a sikeres működésében. Különben is ott van a feloszlatás joga. S ha egy veszélyes egyesületnek vagyoni erőforrásai vannak, akkor azokat bizonyára jogképesség nélkül is fel tudja használni. A lényeges gyakorlati különbség a jogképes és nem jogképes egyesületek jogviszonyaiban különben is gyakorlati eredményében Planck szerint is főleg arra redukálódik, hogy a nem jogképes egyesület, mint ilyen, ingatlant nem szerezhet. Nos hát, ha az ingatlan szerzésében rejlik a veszedelem, korlátozzuk a politikai egyesületeket általában az ingatlanok szerzésében épen ugy, mint a franczia egyesületi törvény teszi (amint azt Ereky is javasolja) s amint ez a gondolat nálunk a holtkézi törvényekben és az 1895. évi XLIII. t.-cz.ben a jövőben elismerendő egyházak tekintetében már különben sem ismeretlen. De általában véve az a jogászok véleménye, aminek a német ptkönyv előmunkálatai is kifejezést adnak, hogy harmadik személyekre nézve csak előnyös az, ha az egyesület nem jogi személy, hanem csak magánjogi társaság. Mert a jogi személy esetében csak az egyesület vagyona felel az egyesület tartozásaiért, holott a második esetben az összes társak magánvagyona is. Ha ez általábanvévc igy volna, akkor harmadik személy nem is károsodhatik abból, amiért egyletnek nézett egy olyan alakulatot, amely magánjogilag csak társaság. Csakhogy ez nem egészen ugy van. A Npt-re nézve, mely e tekintetben kifejezett szabályt nem tartalmaz, Planck azt állítja, hogy a magánjogi társaságnál is a társak korlátozhatják felelősségüket a társasági vagyonra és hogy ez a nem jogképes egyesületeknél szervezetüknél fogva általában vélelmezendő. T.-ünk még világosabbá tette a helyzetet; az 1711. § szerint ugyanis .harmadik személylyel szemben ki lehet kötni, hogy a felelősség a társasági vagyonra szorítkozik". Nos, de akkor hát a legrosszabb esetben is ugyanoda jut a hitelező, mintha egylettel állana szemben: igy is csak az egyleti vagyonból nyerhet kielégítést. Ámde még egy lényeges különbség van társaság és egyesület közt: az egyesület képviselő szerve, mint törvényes képviselő, minden jogügyletet megköthet az egyesület nevében és a képviseleti jog korlátozásai csak ugy érvényesíthetők harmadik személy ellenében, ha az egyesületi könyvbe be vannak jegyezve. A magánjogi társaságnak elvileg nincs törvényes képviselője, minden árs csak a többi meghatalmazásával kötelezheti a többit vagy a társasági vagyont. Ha azonban az egyik társ ügyvivőül van a társasági szerződésben kijelölve, akkor a T. 1710. §-a értelmében „kétség esetében arra is fel van jogosítva, hogy a társait a reá bizott ügyvitel körében más személyek irányában képviselhesse". íme itt látjuk már, hogy csak „kétség esetében" s a „reá bizott ügyvitel körében". Mind olyan korlátozások, amelyek a harmadikkal szemben a kötött ügylet érvényességét nagyon kétessé teszik. S e mellett nemcsak harmadik személyek érdekeiről van szó, hanem az egyesületi tagok érdekeiről is. Végre is éppen olyan fontos, hogy az egyesületi tagok érdekeit védjem az egyesület részéről való kizsákmányolás ellen, mint az egyesülettel szerződő idegenek jogait. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy szép hazánkban mennyi társulás alakul egyenesen mások becsapására ! Ha már most gyanútlan emberek egy belügyminiszterileg jóváhagyott egyesületbe, amelyet önálló szervezetnek, jogi személynek tekinthetnek, mit sem gyanítva, belépnek s azután az alapszabályok rossz szerkezete miatt, amely esetleg szándékosan is veszélyezteti az egyes tagok jogait, ki vannak szolgáltatva az ügyvivők önkényének, akik őket esetleg egész vagyonuk erejéig kötelezésekbe sodorhatják, — ez olyan visszásság, amely ellen a polgárokat okvetlenül meg kell védeni.