Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 1. szám - Bűnügyi közállapotaink tanulságai. [1. r.]

Ifi Magyar Kodifikáczió II. évf. constituálni a hiteluzsora mellett a reáluzsorát is, szóval a gyengébbnek uzsorás kizsákmányolását egyáltalán. A törvénybe ezeknél fogva oly kifejezés veendő fel, mely az uzsorás ügyleteknek minden faját felöleli, tehát nemcsak azokat, melyeknek tárgya pénz vagy áru, hanem azokat is, melyek tárgya munka vagy bármilyen másnemű szolgáltatás. Az 1883. évi XXV. t.-cz. csak hitelezést emlit s bár igaz — amint Grosschmid-Zsögöd ellentmondást nem tűrő érvekkel kimutatja, — hogy a „hitelez" terminus-technikus minden hitelezési ügyletre kiterjed, függetlenül attól: kölcsön-e annak a jogczime s pénz-e a tárgya vagy sem s hogy a magyar bíróságok mindannyiszor törvénysértést követtek és követnek el, valahányszor a gabonauzsora-perekben a tettest futni engedték, — minthogy azonban de lege lata alig remélhető, hogy a judicatura helyes irányba terelődik, szükségesnek vélem a mai kifejezés mellé a felvett „ . . . vagy létesít bármilyen kétoldalú jogügyletet ..." körülírást beiktatni. Ilyetén módon büntetendő lesz expressis verbis nemcsak a hiteluzsorának minden elképzelhető neme, hanem — a véleményem szerint poenalizálandó — reáluzsora is. Vitás kérdést képez, vájjon büntetendő legyen-e az uzsorának singularis esete ? Többen ama nézetnek hivei, mely szerint a büntetendőség — legalább az áruuzsoránál — az üzlet-, ipar-, illetve szokásszerüséghez köttessék. Kunz attól tart, hogy ha a büntetendő uzsora „minden egyes esetre kiterjesztetnék, könnyen megeshetnék az, hogy járatlan vagy más okból distingválni nem tudó biró akármelyikünket uzsorásokképen elitéi és letartóztat, egyszóval — habár csak az első instáncziában is •— megbélyegez".2'3) Sághy szerint főleg azért kellene az üzletszerűséget tényálladéki elemmé tenni, „mert a nagy bajok s kizsákmányolások éppen az e nemű ügyletek szokásos és üzletszerű űzéséből folynak, melyek ezrek és ezrek tönkretételét eredményezik; itt ennek hatályos meggátlására szükséges tehát erélyes, az eredményt minden körülmények közt biztosító büntetőjogi megtorlás; mig egyébb sporadiee előforduló concret esetben, melyek csakis keveseket érinthetnek s azért azon általános romboló hatással, mint amazok, nincsenek, tökéletesen elegendő a magánjogi érvénytelenség által nyújtott jogsegély is.4) I!eszemről ma is azt az álláspontot tartom fenn, melyet a szaktanácskozáson elfoglaltam : legyen a singularis eset is büntetendő és •pedig nemcsak a pénz-, hanem az áru-uzsoránál is, az üzletszerűség ellenben mint törvény által figyelembe vett sulyosbitó körülmény vétessék fel; 2) V. ö. Az uzsora ellen, 33. 1. 3) Ugyanígy Issekutz, v. ö. Az uzsora ellen, 49 1. •)V. ö. Az uzsora ellen, fii. 1.; ugyanígy felszólalásában, v. ö. 259. 1. legyen az egyes, izolált uzsora vétségének büntethetősége a sértett fél niagáninditványától feltételezve, az üzletszerű és illetőiéi/ minősített uzsora ellenben hivatalból üldöztessék. B) Dr. Angyal Pál, egyetemi magántanár, pécsi jogakadémiai tanár. \ Bűnügyi közállapotaink tanulságai. A kormánynak az országgyűlés elé terjesztett 1900. és 1901. évi Jelentésében és az ahhoz tartozó Statisztikai Évkönyv adataiban a legutóbb eltelt két esztendő bűnügyi története is előttünk fekszik. Csupán az első — az 1900-ik — év története még nem nyújthatott módot arra, hogy annak alapján bűnügyi közállapotaink fejlődésének irányát megállapíthassuk. Büntető jogszolgáltatási adatgyűjtésünk ugyanis épen az 1900. év elejével gyökeres reformon ment keresztül. Az adatgyűjtés az 1900. évi január hó 1-sö napja óta a statisztikai számláló lapok alakjában a régitől merőben eltérő, uj alapon történik és ez az uj számolási mód az addigiaktól nagy mértékben elütő, egészen uj eredményeket hozott létre, ugy hogy ezek az 1900. évbeli, uj alapon megállapított eredmények egy csapással egészen más képet tártak fel előttünk az ország bűnügyi közállapotairól, mint amilyen képhez szemeink az azelőtti adatok nyomán szokva voltak. Ki volt és ki van tehát zárva, hogy csupán az első, az 1900-ik év eredményeit az azelőttiekkel összehasonlíthassuk. Most azonban, mikor már az 1901-ik, tehát az uj aera második évének eredményei is előttünk fekszenek: módunkban van már, hogy ennek a két évnek egyaránt az egységes uj alapon létesült eredményeit egymással összehasonlítsuk és ennek nyomán bűnügyi közállapotaink figyelemre méltóbb jelenségeit tanulmányozva, leszűrjük azokat a tanulságokat, melyek e tanulmányozás eredményéül önként kínálkoznak. 5) Sághy, ugy látszik, félreértelte tervezetem 2. §-át, melyben a következő szöveget hoztam javaslatba s tartom fenn ma is : „Az /. §-6aw meghatározott (tehát a singularis uzsora esetében) uzsora vétsége miatt a büntető eljárásnak a sértett fél . . . stb. »»a^'ninditványa folytán van helye', — amennyiben következőleg nyilatkozott: „Elismerem egyebek között Angyal Pál részletes javaslatának helyességét, egyedül az Angyal által javasolt második szakaszban azt, hogy egész általán csak magánvádra üldözendőnek tartja az uzsorát, nem helyeslem, mert . . . csakis a hivatalból való hatósági közbenjárástól várom az üzletszerű uzsora kiirtását" ; v. ö. Az uzsora ellen, 260. 1. Csekélységem csak az izoláltan elkövetett uzsoránál javasolta az inditványiságot: az 1. §-ban meghatározott uzsora vétségét emeltem ki, a 2. §-ban körülírt esetekben magam is a hivatalból való üldözés mellett harczoltam s harczolok.