Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 12. szám - A jogászok kiképzése Angliában

248 Magyar Jogász-Ujság II. évf. az egyes czikkek (ez a kötet 1200-nál többet foglal magában) szakszerű tudással, alapossággal és lelkiisme­retességgel készültek. Az egyes czikkek közül kiemeljük a következőket: Házassági akadályok, Házasságtörés (Vavrik Béla), Házassági vagyonjog (Szladits), Királyi könyvek (Makay Dezső), Jogtörténet (Illés), Horvát­iázlavon - Dalmátországok közjogi viszonyai (Jászi), Hip­notizmus (Moravcsik és Angyal), Jogi vizsgálatok (Hor­váth Ödön), Igazságügyi statisztika (Ráth Zoltán és Marschalkó János), Katonai bíráskodás (Fabiny Gusztáv), Kártérítés (WollT), Kegyuraság (Surányi János), Keres­kedelmi bíróságok (Térti Gyula), Képviselőház (Polner), Kiadatás (Doleschall), Kir. közigazgatási bíróság (Rei­chard), Polgári perjog (Fodor Ármin és Gaár Vilmos), Ke­reskedelmi és váltójog és eljárás (Juhász Andor), Kiadói ügylet (Magyari Géza), Királyi ügyészség (Vámbéry Rusztem) stb. Teljes elismerést érdemel dr. Márkus Dezső szer­kesztő, ki nemcsak szellemi vezetője az egész vállalatnak, hanem maga is számos czikkel gazdagítja a lexikon köteteit. Az eredetileg öt kötetre tervezett munka hat kötet­ben fog megjelenni, hogy az egyes fontosabb czikkeknek továbbra is kellő terjedelem legyen szentelhető, a mi kétségtelenül a jogászvilág osztatlan tetszésével fog talál­kozni. A munka utolsó két kötete — melynek anyaga csaknem teljesen együtt van — még ez évben okvet­lenül megjelenik. — A magyar judikaturából. Hatáskör meg­állapítása helytelen czéghasználat miatt indított ügyben. A kir. minisztérium özv. A. Gy.-né F. E.-nek M. L. ellen helytelen czéghasználat miatt tett panaszából a buda­pesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék és Budapest székesfőváros IV. kerületének elöljárósága között felme­rült hatásköri összeütközés esetét az 1902. évi novem­ber hó 28-ik napján tartott tanácsában az 1869. évi IV. t.-cz. 25. §-a alapján vizsgálat alá vévén, a követ­kezőkép határozott: Ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási ható­ság hatáskörébe tartozik. Indokok : Özv. A. Gy.-né F. E. mint a kereskedelmi társas czégek jegyzékébe bejegyzett „A. és M." czég időközben elhalt egyik tagjának: A. Gy.-nak a hagyaték átadó végzéssel elismert örököse 1902. évi január hó 25-én 9931. szám alatt a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszékhez benyújtott kérvényében arra való tekintette], hogy az A. Gy. és M. A. között létrejött társasági szerződés értelmében a társasági tagok bár­melyikének elhalálozása esetében a társasági szerződés az elhalt tag örököseire átmegy, néhai A. Gy. elhalá­lozását bejelentvén, egyszersmind panaszt tett amiatt, hogy M. A. az „A. és M." czég alatt bejegyzett köz­kereseti társaság üzletét nem a bejegyzett czég alatt, hanem saját neve alatt folytatja s az üzlet nyomtat­ványain és áruin sem a bejegyzett czéget, hanem saját nevét használja. Kérte tehát M. A.-nak a „M. A." czég­szöveg használatától eltiltását és a bejegyzett „A. és M." czég használatára kötelezését. A kir. törvényszék a beadványt pótlás végett vissza­adván, az 1902. évi február hó 5-én 9931. szám alatt kelt végzésében egyszersmind arra figyelmeztette a pana­szost, hogy a czégnek nem a bejegyzett alakban hasz­nálata miatt emelt panasza az illetékes iparhatóság előtt érvényesíthető. A panaszos erre 1902. évi február hó 25-én 22.361. szám alatt bejelentette a törvényszéknek, hogy kérel­mét 1902. évi január hó 11-én 692. szám alatt már a budapesti IV. ker. elöljáróságnál, mint elsőfokú ipar­hatóságnál előterjesztette, azonban az iparhatóság az 1902. évi január hó 17-én 692/902. szám alatt hozott határozatával beadványát illetékesség hiján visszautasí­totta, mert az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 21. §-a értelmé­ben a czég jogosulatlan használatát a törvényszék torolja meg. Csatolta panaszos az elöljárósághoz benyúj­tott kérvényét és az arra hozott végzést. A kir. törvényszék az 1902. évi június hó 4-én 58.770/902. szám alatt hozott végzésével özv. A. Gy.-né amiatt tett panaszának, hogy M. A. az „A. és M." czég alatt bejegyzett üzletet nem a bejegyzett czég alatt folytatja, illetőleg a czéget nem a bejegyzett alakban használja, helyt nem adott, mert erre az esetre a keres­kedelmi törvénynek csupán a ezégjegyzésre vonatkozó határozatok meg nem tartása és valamely czégnek jogo­sulatlan használása esetében követelendő eljárást szabá­lyozó 21. §-a nem vonatkozik és igy a panasz tárgyában az eljárás nem tartozik a kereskedelmi bíróság hatás­körébe. Eszerint a budapesti kir. kereskedelmi és váltó­törvényszék és a budapesti IV. ker. elöljáróság között hatásköri összeütközés esete merült fel, melynek elinté­zéséül a közigazgatási hatóság hatáskörét kellett meg­állapítani ; mert czégnek jogosulatlan használatáról (czégbitor­lásról) csak akkor lehet szó, ha valaki valamely nevet czégül használ, holott ennek használatához joga nincsen ; ebben az esetben azonban a panaszt nem amiatt eme­lik, mintha M. A.-nak a czégül használt névhez magában véve joga nem lenne, hanem amiatt, hogy a panaszolt a bejegyzett „A. és M." czégszöveg helyett „M. A." szöveget használ; a társas czég helyett egyéni czégre utaló, tehát a valóságnak meg nem felelő szöveg haszná­lata pedig az 1884: XVII. t-cz. 58. §-ába és 157. §-ának d) pontjába ütköző kihágásnak alkatelemeit látszik magá­ban foglalni, amelynek megbirálása az 1884: XVII. t.-cz. 166. §-ának I. pontja értelmében Budapesten elsőfokban a kerületi elöljáróság hatáskörébe tartozik. (36.253/1902. I. M. sz.) Az Osztrák judikaturából. Blaha József kuno­viczi zsellérnek siketnéma lányát tavaly november havá­ban, midőn a vasúti síneken áthaladt, egy arra robogó vonat félrelökte, miközben oly nagyfokú sérüléseket szenvedett, hogy egyik lábát amputálni kellett és púpossá is lett. A kiskorú siketnéma lány atyja erre pert indított a vasúti társaság ellen, melyben 30,000 kor. fájdalomdijat. 15,000 koronát az állandó elcsufitás és napi 4 kor.-nyi életjáradékot követelt lánya részére. A perbevont vasút társaság azzal védekezett, hogy a szerencsétlenség a károsult önhibájából, illetve szüleinek mulasztásából eredt, mert siketnéma lányukra ügyelniük kellett volna. A tör­vényszék a vasultársaságot 10,000 kor. fájdalomdíj és napi 90 fillérnyi életjáradék megfizetésére kötelezte a következő indokolással: Önhibát csak abban lehetne látni, hogy a pana­szos nő a vasúti sinpárt átlépte. Ez azonban egy közhasz­nálatban levő uton történt, melyre joga volt rálépni, s igy azt nem lehetett a pályatestre való illetéktelen rálépés­nek minősíteni. Ha hátra is tekintett volna, hogy a netán érkezhető vonatot meglássa, az nem használt volna neki, mert a pálya épen közvetlenül ezen ut mellett kanya­rodik ugy, hogy meg sem láthatta volna előbb, a gép zakatolását pedig nem hallhatta, mert siketnéma. Azon körülmény végre, hogy a panaszos siketnéma, nem tekint­hető a törvény értelmében önhibának. Ezen Ítéletet a másod­és harmadfokú bíróság helybenhagyta. — A német judikaturából. A panaszos nő kárának megtérítését követeli, amely egy munkásvonat­nak kisiklása folytán reá háramlott. A szerencsétlenség

Next

/
Thumbnails
Contents