Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 12. szám - A jogászok kiképzése Angliában

12. sz. Magyar Jogász-Ujság 249 a váltónak egy ismeretlen harmadik személy által történt rosszakaratú eltolásából keletkezett. Az első két fórum a keresetet elutasította azon indokolással, hogy a kérdéses esetben vis major forog fenn. A kár egy külső eseményre vezetendő vissza, amely természetszerűleg rendkívülinek nevezhető. Magában véve a lehetőség, hogy a közönséges beavatkozástól védett váltó, egy szokatlan bűntett utján eltolatik vagy meglazittatik, alperes által, általános ellenőrzési szabályzatainak megállapításánál, számítási körébe vonható nem volt. Ezen ítélet ellen felülvizsgálati kérelem nyújtatott be. A birodalmi főtörvényszék az előző bíróságok Ítéletének feloldásával az ügyet újbóli elbírálás czéljából az alantas bíróságoknak visszaküldötte, egyben a vis major fogalmát a következőképpen határozta meg: „A vis major fogalma alatt érteni kell egy külső, illetve a vállalkozó üzemén kívülről kiinduló oly eseményt, amely a körülményekhez képest, a legnagyobb elővigyázat utján sem előzhető meg. Hogy ez alatt nemcsak természetes eseményeket, hanem különösen harmadik személyek cselekményeit is — adott körülmények között — érteni kell, az kétségkívüli. Ezen elkerülhetetlen vagy meggátolhatatlan külső véletlenekkel ellentétben állnak azon események, amelyek a vasúti üzemmel, annak sajátos veszélyeinél fogva rendszerint össze vannak kötve és az üzemben több-kevesebb rendszerességgel ismétlődnek. Ily eseményről a jelen esetben szó sincs. A harmadiknak cselekménye, amely az üzemet zavarólag lépett fel, a váltót fogvatartó berendezésnek erőszakos elrontása, mintegy külső, szokatlan és a vállalkozó szempontjából véletlen esemény jelentkezik. Ezzel azonban a vis major lényeges ismérvei kimerítve nincsenek; ehhez hozzá kellene járulnia az esemény és következményeinek, emberi elővigyázat és fáradozás utján elháríthatatlan voltának. Bár a tettesnek büntetendő és a veszélythozó cselekménye oly eseménynek tekinthető, amely rendes körülmények közötti a vasúti vállalkozó által előre látható nem volt, és a váltónak mozdulatlanná tétele, amiként azt a vasút keresztülvitte, az alperest terhelő legnagyobb fokú gondosság mértékének annyiban megfelel, amennyiben arról volt szó, hogy a váltónak jogosulatlan eltolása megelőztessék, azonban a vis major fogalmához az is megkívántatik, hogy a veszélyt okozó esemény a legnagyobb gondosság utján következményeiben is ártalmatlanná tehető ne legyen. Ezen momentum tekintetében pedig a szavatos vállalkozót illeti a bizonyítás. Ezt azonban az alperes nem bizonyította. A váltó ugyanis a balesetet megelőzően 1G óra óta volt erőszakosan eltolva és ezen idő alatt a vonal felülvizsgálva nem lett. — A f ranczia judikaturából. A Maeterlinkhíres drámája után készített operának, a Pelleas és Melizandenak első előadása alkalmával Párisban az opera komik bejárata előtt egy műsort árusítottak, amelyben a műnek tartalma elmondatik és gúnyos kritikával kisértetik. Az igazgató ennélfogva a műsor kiadóját 10.000 korona kártérítés iránt perelte; az irodalmi körökre nézve különösen érdekes ezen per e hóban került Párisban döntés alá. A bíróság az igazgató álláspontjára helyezkedvén 500 frank kártérítést itélt meg részére. Az Ítélet indokolása a művészeti tulajdonjog kérdésére nézve néhány igen érdekes kijelentést tartalmaz: „egy színdarab sem tartozik a nyilvánosság, illetve a bírálat alá mindaddig, amig az elő nem adatott. A szerző és a színházi igazgató jogosan kívánhatja, hogy a színmű ne idő előtt ismertettessék meg a közönséggel és vonassék bírálat alá, hogy a drámai hatások közvetlenül hassanak a nézők szellemére. Jogosan kívánják meg továbbá mindezek, hogy a néző érdeklődésének fokozatos kifejlődése az előtte ismeretlen jelenetek által természetszerűleg fokoztassék és meg ne rövidíttessék, hogy közvetlen behatás utján alkothassa meg magának véleményét a színdarab felől, ne pedig idegen — gyakran igaztalanságok és különböző indulatok által irányított — befolyásolók által meghamisittassék. Azon körülmény, hogy az opera, mint dráma, már előzőleg ismeretes volt, közömbösnek tartandó ; mert zenei alakban oly módosítások történtek, amelyek folytán egyes jelenetek elmaradtak és ujak hozzátoldattak. A műsor kiadójának igaztalan eljárása annál szigorúbb megtorlást érdemel, mert meg nem engedett ismertetéséhez egy gúnyos, rágalmazó bírálatot fűzött hozzá, amely alkalmas arra, hogy a darabot nevetségessé tegye. Az igazgatóra mindezekből háramló kár a jogsérelemben nyilvánul s ennélfogva az a biró szabad mérlegelése alapján Ítélendő meg." — Az olasz judikaturából. A napi sajtó egy nápolyi korcsmáros peréről tett mostanában említést, aki Baedeker ellen indított pert, mert ez ismeretes utikönyvében, az illető vendégfogadóról azt mondja, hogy „mérsékelt igényű s egyedül utazó uraknak ajánlható." A korcsmáros kártérítés iránt perelte Bacdekert azon indokolással, hogy az emiitett útikönyv vonatkozó tartalma vendéglőjét kétes jellegűnek tünteti fel. Baedeker kénytelen volt magát Nápolyban képviseltetni (hogy a nápolyi bíróság miként vált illetékessé ez ügyben, az nem igen érthető); felperes ugyan elutasittatott, de Baedeker a pernek költségeiben marasztaltatott. Az itélct indokolására némiképen kíváncsiak volnánk. — Az amerikai judikaturából. Jaksonban a Hargis és Cardvell nevü politikai pártok közötti folytonos súrlódások egy gyilkosságra vezettek, amelyben a nyomozatot, illetve vizsgálatot a jaksoni törvényszók vezeti. A bünperben mindkét politikai pártnak több, mint 50 tagja van közvetlenül érdekelve. A kentuckyi kormányzó két század katonaságot és két ágyút küldött Jaksonba az ottani törvényszék védelmére, amelynek biztonsága veszélyben forog. Az érdekeltek ugyanis megegyeztek abban, hogy a per folyama alatt és idejére pártvillongásaikat beszüntetik és megesküdtek, hogy inkább megölik az esküdtszék összes tagjait, semhogy eltűrjék, hogy magánügyeikbe (I)abiróságok beavatkozzanak. — Az angol judikaturából. Angliában épp ugy, mint más kulturállamban az utóbbi időben ismételten felszínre került azon kérdés : melyek a határai a kritikus szabad véleménynyilvánításának és a törvény mennyiben védi a művészt a kritikussal szemben ? Ezen kérdés Anglia részére immár birói Ítélet alakjában megválaszoltatott. A tényállás a következő: 1901. június havában a plymouthi színházban egy keresztül utazó szinészcsapat operett-előadást tartotti amelynek czime „The Major" és szerzője a színész-