Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 12. szám - Törvényjavaslat az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883. évi XXV. törvényczikk módosításáról és kiegészítéséről. 1. [r.]

240 Magyar Jogász-Ujság U. évf. pénz hiányát, az utóbbi alatt pedig a bármilyen körülmények folytán előállott lelki nyugalom hiányát értjük. E kiterjesztés ellen nem lehet kifogásunk, mert hiszen az egyenes folyománya annak a szigorúbb erkölcsi felfogásnak, melyből a javaslat kiindul. Attól, amitől Illés tart, hogy ha ,,az ügyvéd vagy az orvos valakinek szorult helyzetében nagy honoráriumot köt ki szolgálatáért, az esetleg uzsora lehet", nem kell félnünk, mert a javaslat nem elégszik meg a szorult helyzetnek a jelenlegi törvény szerinti ,,felhasználás"-ával, hanem „kihasználás"-t kiván. A ..felhasználás" kevésbbé intenzív fogalom, inkább passzív természetű, ellenben a „kihasználás" mint bizonyos tekintetben fondorlatos és agresszív cselekvés, már sokkal erősebb jellegű; szóval az egyik oldalon kétségtelenül tágítja a javaslat a kört, de viszont a másikon szükiti. De mindettől eltekintve, vájjon mit fog az ártani a tisztességes ügyvédnek s orvosnak, ha a bíróság megsemmisíti az oly honoráriumot kikötő szerződést, mely nyilvánvalóan a bűnvádi eljárás alatt álló, vagy veszélyes betegségben sinlődő „szorult helyzeténele kihasználásáé-ved jött létresamelyszerzödésselkikötötthonoráriume lelketlen ügyvéd vagy orvos „szolgáltatásának értékét az eset körülményeihez képest feltűnően aránytalan mértékben meghaladja'', s mit árt a tisztességes ügyvédnek s orvosnak, ha a bíróság a különben is kivetni való kollégát — amenynyiben a büntetendő uzsora kritériumai is fenforognak — esetleg el is ítéli ? Igénytelen nézetem szerint téved Illés, midőn azt mondja, hogy: „Csupán az aránytalanságot kell megállapítani a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között s az ügyvéd vagy az orvos már elitélhető uzsora miatt"; a suly épen az uj technikus terminuson van: a kihasználáson! Illés egyébként azt is helyteleníti, hogy a javaslat „mellőzte azt a korlátozást, hogy a szolgáltatás az illető vagyoni romlásnak előidézésére vagy fokozására alkalmas legyen". Ugyanezen véleményen van Oláh Dezső, amennyiben a „Jog"-nak 1903. évi június hó 7-én megjelent 23. számában idevonatkozólag a következőket írja: „A fogalom ezen kiterjesztését sem látjuk aggodalom nélkül, mert benne a törvényhozás felesleges és mértéktelen gyámkodását látjuk, mely pedig csak cum grano salis alkalmazandó s csak addig jogosult, míg veszélyeztetett exisztencziák védelmére szolgál". Szabadjon e megjegyzésekkel szemben mindenekelőtt arra a tényre utalnom, hogy mai törvényünk is megelégszik az aránytalanság megállapításával, amennyiben annak 1. §-a imigyen hangzik: „Aki . . . olyan kikötések mellett hitelez, melyek ... az adósnak . . . anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmasak; vagy oly mérvűek, hogy az eset körülményeihez képest a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanság mutatkozik ..." stb. Mint látható: az aránytalanságnak nem kell konjunktive szerepelnie a szolgáltatásnak az anyagi romlás előidézésére vagy fokozására való alkalmasságával, elég csak az egyik vagy csak a másik ismérv. Különben maga Illés is rámutat az itt fenforgó alternativitásra, mikor nagybecsű Kommentárjában ezeket írja: „Az alternative felállított másik feltétel, mely az aránytalanul súlyos kikötésekre vonatkozik, akkor szolgál a büntethetőség alapjául, mikor az anyagi romlás előidézése vagy fokozása nem bizonyítható. Ilyenkor az eset körülményeihez képest kell megítélni, vájjon a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között megfelelő arány van-e; s ha a mérlegelésből az tűnnék ki, hogy a kettő között szembetűnő az aránytalanság: az uzsora megállapítandó, habár az ügylet magában véve s az adott esetben nem is alkalmas a kölcsönvevő anyagi romlásának előidézésére." (V. ö. Kommentár, II. kiadás, III. kötet, 561. lap.)1) Ehhez képest nem vádolhatjuk e javaslatot e ponton semmiféle „veszélyes" kiterjesztéssel, sőt dicsérhetjük, amennyiben elhagy olyasmit, aminek bizonyítása gyakran nehéz, sőt legtöbbször lehetetlen. Jól jegyezte meg a Magyar Gazdaszövetség szaktanácskozásán Berczelly, hogy azt, vájjon mikor kezdődik, vagy mikor fokozódik valakinek vagyoni romlása, az adós maga sem tudja meghatározni.2) De feltéve, hogy kiterjesztéssel állunk szemközt, ennek korrektivumát is megtaláljuk. A javaslat a mai „szembeötlő aránytalanság" kifejezés helyett a ..feltűnően aránytalan" műszót alkalmazza, amely módosítás nyilván megszorítás, amennyiben a jelentéktelen aránytalanság lehet szembeötlő, de nem feltűnő. Abszolút mértéket ugyan így sem ad a javaslat, de mindenesetre „szűkebb körre szorítja a bíró egyéni felfogásának esélyeit s közelebb hozza az aránytalanság ismérvétannak objektív mértékéhez." (Indokolás, 12. lap). Az uzsora általános vagy cziviljogi fogalmának körülírásánál még két uj kifejezéssel operál a javaslat. Ki uzsorás vagyoni előnyt „köt ki vagy szerez".3) Ezzel a javaslat azt akarja elérni, hogy necsak akkor legyen az uzsorás-ügylet semmis és esetleg büntetendő, !) A külföldi törvények közül tudtommal csak az 1881-iki osztrák törvény foglalja össze e két ismérvet konjunktive, a többi, egyáltalán figyelembe vehető törvényhozási munkálat csak az aránytalanságot említi ; igy a német törvény 302. a) §-a, a svájezi javaslat 84'. §-a, a norvég javaslat 295. §-a. 2) V. ö. Az uzsora ellen. Budapest, 1902. 242. lap. 3) Illés itt is hibáztatja a javaslatot, t. i. ennek alább tárgyalandó második fordulatát, melyben „uzsorás vagyoni előny"-T61 tesz említést, mondván : „Mit jelent a körülírás második felében előforduló uzsorás vagyoni előny" '? Erre a kérdésre megfelel az Indokolás : „A §-nak ez a kitétele : uzsorás vagyoni előny, melyet a későbbi §-ok is használnak, csak rövidített kifejezése a §-ban közelebbről meghatározott feltűnően aránytalan vagyoni előnynek.* (Indokolás, 15. lap).