Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 12. szám - Hozomány. 1. [r.]

12. sz. Magyar Jogász-Ujság 241 amikor az uzsorás vagyoni előny közvetlen megállapodás : „kikötés" alapján vá'ik esedékessé, hanem amikor a hitelező az adóst többnyire a szerződés megkötése után, közvetve, burkolt módon veszi rá oly szolgáltatásoknak időnkénti teljesítésére, melyek az aránytalanság ismérvét, tehát az uzsorás jelleget magukon hordják. Az eddig emiitett ismérvek alkotják egybeíüggésükben azt az első határvonalat, melyen tul a forgalomban általában megengedett s innen az uzsorás ügyletek fekszenek, a mely utóbbiak a magánjog szempontjából feltétlenül semmisek, sőt a mennyiben az ismertetendő szükebbAörbe esnek, büntetendő cselekményt is képeznek. Az uzsora általános fogalmának keretei tagadhatatlanul bővültek, de mint láttuk, egy ponton sem annyira, hogy a forgalmi élet bénulásától kellene tartanunk. ,,Ezek a kritériumok — olvassuk az Indokolásban (11. lap) —élesen elhatárolják az uzsorás ügyletek eseteit a forgalomban általában megengedettnek tekintett azoktól az ügyletektől, melyek az üzleti élet körében az általános forgalmi konjukturáknak minél előnyösebb felhasználását és minél nagyobb nyereség elérését czélozzák ugyan, de nem irányulnak egyenesen az egyének érintett individuális helyzetének vagy állapotának kihasználására, hanem a gazdasági élet objektív tényezőin alapulnak. Ehhez képest nem esik a jelen javaslat tilalma alá nevezetesen a kereskedelmi üzlet köréhez tartozó eladónak eseteiben oly árnak kikötése vagy szerzése, mely az eladó fél üzletében általában szokásos és ez üzlet természetére való tekintettel a kereskedelmi felfogás szerint igazolt áraknak megfelel. Az ily ügyleteket nem fogja a törvény tilalma érinteni, mert a vevő már magában véve abban a tényben, hogy a vétel tárgya ily üzletből származik, az általános felfogás szerint birja a megfelelő ellenértéket. A törvény inteneziójának helyes értelmezése mellett a jog alkalmazása kétségen kívül akként fogja megtartani az érintett határvonalat, hogy mig egyfelől a gyengébb fél meg fogja találni a védelmet minden ellene irányuló jogosulatlan kizsákmányolás ellen, addig másfelől a forgalomnak megengedett ügyletei sem fognak csorbát szenvedni." És elvégre mindenektől eltekintve : vájjon nem nyújt e a mi bírói karunk elegendő garancziát arra nézve, hogy képes felismerni: mikor védendő a gyengébb fél s mikor a forgalmi érdek ?! Nem hiszem, hogy akadjon magyar biró, ki az eddig megbeszélt ismérveket merőben formalisztikusan s elferdítve olykép fogná értelmezni a gyakorlatban, hogy bekövetkezhetnék az, mitől Oláh tart: „hogy ezen tág és laza (?) meghatározás alapján a közforgalomban szokásos, minden nagyobb ügylet megtámadható lesz. Például, ha valaki egy szabadalmat nagy árért elad s az később be nem válik, a vevő ezen szakasz alapján mindig követelheti majd az ügylet megsemmisítését. Ha valaki egy versenylovat vesz, mondjuk 10,000 frtért és az nem válik be, vigan ezen szakaszhoz fog folyamodni." Egy-két kísérletező mindenesetre fog akadni, de bizhatunk benne, hogy bíróságaink át fogják érteni a törvény intenczióját, mely nem más, mint a jogot tovább fejleszteni a méltányosság, tisztesség és erkölcs irányában ! Dr. Angyal Pál, egyetemi magántanár, pécsi jogakadémiai tanár. Hozomány.*) 115. §. Ha a férj valamely vagyontárgyat a nejére átruházott, a haszonélvezetet azonban magának a házasság idejére fentartotta: e fentartásnak ellenkező kijelentés hiányában az az értelem tulajdonítandó, hogy az átruházott vagyontárgy hozomány legyen. Nemcsak szükségtelen, de egyenesen helytelen intézkedés. Az Indokolás csak annyit mond, hogy „szintén — mint az előző szakasz — csak interpretativ természetű szabály in favorem dotis." Ezt látjuk, de hogy mire való, azt nem tudjuk. Abból, hogy a férj valamely vagyontárgyat deducto usufructu feleségére ruház át, az következik, hogy annak hasznaival époly korlátlanul kiván rendelkezni, mint annak előtte és nem az, hogy e fentartott jogának gyakorlásában önmagát mindazon korlátozásokkal meg akarta szorítani, amelyek a Tervezet 116—118. §§-ai és a 119. §. második bekezdése szerint a hozomány élvezetével járnak. Vélelmezett joglemondást oktrojál a Tervezet a férjre, minden alap nélkül, ráfogja például, hogy a maga számára fentartott haszonélvezeti jogot lekötni kívánta felesége törvénytelen gyermekének tartási igénye javára (110., 116., 248., 262., 343. §§-ok) és ami a bajt fokozza, olyan átruházásnál, amely rendszerint ajándék és igen sokszor a hitelezők kijátszására szolgál, az ajándékozó rovására kitérjesztőleg magyaráz és a férj hitelezői rovására azon lehetőséget, hogy az ügylet sikeres megtámadásáig legalább a fentartott haszonélvezetből szerezzenek némi fedezetet, a 116. §-ban foglalt korlátozásokkal problematikussá teszi. Egészen más a feleség vagy harmadik személy részéről a házassági terhekhez való önkényes hozzájárulásba átlagos ügyleti intenczióként a hozományi minőséget s ezzel a 116—118. §§-okba foglalt korlátozásokat, melyek egyébként az alább kifejtendők szerint egyáltalában nem helyeselhetök, mint a hozzájárulási czélzat megvalósításának biztosítását belema*) L. az előbbi közleményt az I. évf. 23. számában. (Magyar ált. polg. trvkv. Tervezete 112-120. §§.)