Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 12. szám - Törvényjavaslat az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883. évi XXV. törvényczikk módosításáról és kiegészítéséről. 1. [r.]

12. sz. Magyar Jogász-Ujság 239 geségének vagy tapasztalatlanságának kihasználásával, akár hitelnyújtás és általában bármely szolgáltatásának előlegezése fejében, akár a másik felet terhelő kötelezettség teljesítésére engedett halasztás vagy a másik fél ellen fennálló valamely követelésének módosítása vagy megszüntetése fejében oly vagyoni előnyt köt ki; vagy szerez a maga vagy harmadik személy javára, a mely a saját szolgáltatásának értékét az eset körülményeihez képest feltűnően aránytalan mértékben meghaladja, úgyszintén az is, aki bármely más esetben az uzsorás vagyoni előnyt a vele szerződő fél szorult helyzetének, könnyelműségének, értelmi gyengeségének vagy tapasztalatlanságának tervszerű kihasználásával köti ki, vagy szerzi meg a maga vagy harmadik személy javára: az uzsora vétségét követi el . . ." stb. Az uzsora magánjogi fogalma. A javaslat — mint e szakaszokból látható — két izben határol; egy tágasabb kört a magánjogi védelem számára s ezen belül egy szűkebbet a büntetőjogi szankczió részére; az előbbinek határkövei, egyszersmind az uzsora általános előfeltételei ezek: egyfelől a sértett fél szorult helyzete, könnyelműsége, értelmi gyengesége vagy tapasztalatlansága, másfelől, hogy ezt a másik fél ismerje és tudva kihasználja oly vagyoni előnyök szerzésére vagy kikötésére, akár a saját, akár a harmadik személy javára, melyek a saját szolgáltatásának értékét az eset körülményeihez képest feltűnően aránytalan mértékben meghaladják. E kritériumok egyébként jórészt összevágnak az általános polgári törvénykönyv tervezetének 957. §-ában s a német polgári törvénykönyv 138. § ában felsoroltakkal (957. §. Semmis különösen minden oly szerződés, mely által az egyik fél a másik fél tapasztalanságának, könnyelműségének vagy szorult helyzetének felhasználásával a saját szolgáltatásának értékét aránytalanul meghaladó ellenszolgáltatást köt ki. 138. §. Nichtig ist insbcsondere ein Rechtsgescháft, durch das Jemand unter Ausbeutung der Notlage, des Leichtsinns oder der Unerfahrenheit eines Anderen sich oder einem Dritten für eine Leistung Vermögensvortheile versprechen oder gewáhren lásst, welche den Wert der Leistung dergestalt übersteigen, dass den Umstánden nach die Vermögensvortheile in auffálligem Missverháltnisse zu der Leistung stehen) s czéljuk az erkölcstelen tirtalmu, uzsorás jellegű szerződések abszolút semmisséget megállapítani. —„A javaslat ennek kimondásával megvonja a jogi hatályt az oly ügyleti ténykedéstől, mely a jó erkölcsökbe ütközik és ez által szigorú erkölcsi elvet visz be a gazdasági élet ügyleti forgalmába." (Indokolás 9. lap.) Hogy ez első keret szűk-e, vagy tág, avagy talán épen megfelelő, oly kérdés, melyre a magánjogászoktól várjuk a feleletet; részemről e ponton csak azt konstatálom, hogy a javaslat e helyütt túlmegy fennálló jogunkon, a mennyiben nemcsak a hitelezési ügyletek s fizetési halasztások által elkövetett uzsorától tagadja meg a magánjogi hatályt, hanem általában minden szerződéstől, melyre a többször emiitett ismérvek ráillenek s nem tesz különbséget, vájjon a szerződés kölcsön-e vagy egyéb hitelezési ügylet, vagy másnemű szerződés; adásvételi, csere, bérle i, szolgálati, vállalkozási stb. szerződés ép ugy magán viselheti az uzsorajelleget, mint a pénzkölcsönre irányuló. Szerény nézetem szerint a generális fogalomnak ilyetén kiterjesztése mindenesetre indokolt, hisz ép azon panaszkodunk, hogy a mai szűk keretet az uzsorások furfangja állandóan túllépi. De egyébként is módosítja a javaslat jelenlegi törvényünk vonatkozó kritériumait. így felveszi az alanyi mozzanatok közé — nyilván az 1881. évi május 28-áról kelt osztrák uzsoratörvény 1. §-a, illetve az 1891-iki Schönbornféle osztrák büntetőtörvénykönyvi javaslat 309. §-a nyomán — az élteimi gyengeséget}) Illés Károly helyteleníti ez ismérv beiktatását: „Mi a mértéke valamely ember értelmi gyöngeségének ?" kérdi (v. ö. Budapesti Hirlap, 1903. évi június 6-iki szám 1. 1.) Ugyanezt kérdezhetnők vonatkozással a szorultság, könnyelműség és tapasztalatlanság ismérveire, melyek objektív mértékkel ép ugy nem mérhetők, mint az értelmi gyengeség. Igénytelen nézetem szerint ennek az uj kritériumnak felvétele nem felesleges, sőt mint az eddigi alanyi mozzanatokat kiegészítő : szükséges. A törvény ugyanis azokat akarja védelmezni, kik az ügylet-kötéseknél a jövőbeli következményekre nem gondolnak, illetve azokkal — bár nyilván saját kárukra — nem törődnek. Eddigelé megvédelmezte : a szorultságban levőt, tehát azt, ki a vagyoni eszközök hiánya miatt nem gondolta vagy nem gondolhatta át a jövőt; — a könnyelműt, azaz a pillanatnyi előnyért vakon cselekvőt; — a tapasztalatlant, vagyis a forgalmi s ügyleti életben koránál, műveltsége hiányánál stb. fogva járatlant, de nem védelmezte meg azokat, kiknél az értelem némi defektusa, nem teljesen normális volta akadályozza a szolgáltatás és ellenszolgáltatás helyes mérlegelését. A tapasztalatlannál a mérleg jó, csakhogy az illető nem tud azzal bánni, az értelmileg gyengénél pedig maga a mérleg rossz. További eltérés jelenlegi törvényünk szövegétől : a „szorultság"' kifejezésének „szorult helyzet" műszóval való felcserélése. A szorultság szűkebb, a szorult helyzet tágabb fogalom ; az előbbi alatt inkább a vagyoni eszközök, a *J Ez ismérv egyébként a Stooss által készített 1894-iki svájczi javaslat 84. §-ában (Charakterscbwáche) s a Geíz-féle 1896-iki norvég javaslat 295. §-ában (Verstandesschwiiche) is előfordul.