Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 12. szám - Törvényjavaslat az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883. évi XXV. törvényczikk módosításáról és kiegészítéséről. 1. [r.]

238 Magyar Jogász-Ujság II. évf. uzsora tovább pusztított, egész vidékeket tett tönkre s mindennek daczára a bíróságok számos esetben kénytelenek voltak felmentő ítéletet hozni, mert a törvény nyitva hagyta azt az u. n. hátulsó ajtót, melyen az uzsorás szemérmetlenül s emelt fővel távozott. Hibásnak bizonyult az 1883. évi XXV. t.-cz. : 1. mert csak a hiteluzsorát és illetőleg csak azokat a visszaéléseket pönalizálta, amelyek a hitelezésnél és fizetési halasztás engedésénél fordulnak elő; 2. mert a büntetések nem voltak eléggé szigorúak ; 3. mert a mellékbüntetések nem szolgálták eléggé a prevenczió czélját ; 4. mert az uzsora üldözése az egész vonalon szabály szerint csak magáninditványra történhetett; végezetül 5. mert a magánjogi semmisség nyomán beálló következmények csak igen szük körben és rendszerint csupán a bűnvádi eljárás kapcsán érvényesültek. E hibák és hiányok a törvény birói alkalmazásában csak fokozódtak : egymást érték a felmentések és illetőleg az aránylag enyhe büntetést kiszabó Ítéletek ! Az uzsora ilyetén körülmények között természetesen mindjobban elharapódzott az amúgy is alkalmas talajon, melyet az utolsó évtizedek mezőgazdasági válságai, a nép elszegényedése, a vidék gazdasági életének szervezetlensége úgyszólván teljesen kiszolgáltatlak az uzsorásoknak. Többen a baj okának megszüntetésével hiszik az okozatot megszüntethetni, igy a szövetkezetek fejlesztését, a takarékpénztárak gyökeres átalakítását és hathatós ellenőrzését, a munka szervezését stb. követelik s abban biznak, hogy ilyetén módon megjavítva a tudatlan s elszegényedett nép gazdasági s egyéb életviszonyait, az uzsorásokat kiirthatják. Ezekkel az institucziókkal s javításokkal a gazdaságilag gyengéken kétségtelenül segíthetünk s az uzsorások működését szűkebb térre szoríthatjuk, de azért e prevenczionális és csak lassan fejlődő intézmények mellett hatályos represszióra is szükségünk van. Ez utóbbi czélt akarja szolgálni az uj uzsoratörvényjavaslat, melylyel az alábbiakban kritikai szempontból foglalkozni bátor leszek. Bírálati megjegyzéseimet öt csoportba foglalom össze, figyelemmel azokra a fent jelzett hibákra és hiányokra, melyek az 1883. évi XXV. törvényezikkben részint már eredetileg megvoltak, részint a változott viszonyok következtében utóbb mutatkoztak s mindenütt azt fogom keresni : vájjon kijavitja-e az uj javaslat a hibákat, betölti-e a hézagokat ? L Mai uzsora-törvényünk legnagyobb hibája, hogy az uzsora fogalmát csupán a hitelezésnél és fizetési halasztásnál előforduló visszaélésekre szorítja és a sértett feleket egyedül az adós és leezes terminus technikusok alatt emliti. Grosschmid—Zsögöd ugyan kimutatja rendkívül érdekes fejtegetések során, hogy a „hitelez" műszó minden hitelezési ügyletre kiterjed s független attól, vájjon kölcsön-e annak jogezime, s pénz e a tárgya vagy sem, s hogy a magyar bíróságok mindannyiszor törvénysértést követtek és követnek el, valahányszor a gabonauzsoraperekben a tettest futni engedték, minthogy azonban de facto bíróságaink az uzsoratörvényt mindig ugy értelmezték, hogy ennek körébe csupán a pénzkölcsön után járó kamatnak aránytalan nagy összegben való kikötése tartozik s minthogy de lege lata alig remélhető, hogy a judikatura helyes irányba terelődik: szükségesnek mutatkozik, hogy az uj törvény a kereteket tágítsa s az uzsora fogalmát olyatén módon irja körül, hogy az kiterjedjen az uzsorának minden válfajára, igy különösen az áru-, termény-, munka-uzsorára stb.; de viszont a forgalom igényeit sem szabad figyelmen kivül hagyni, mert a tulszigor, azaz minden uzsoraszerű visszaélésnek büntetőjogi szankezió alá vonása egyenlő lenne a forgalom megbénításával ; sok esetben felesleges a büntetőjogi megtorlás s teljesen elég a magánjogi védelem. A nehézség épen annak a határkérdésnek mikénti eldöntésében jelentkezik, hogy hol funkczionáljon csak a magánjog s hol kezdődjék a magánjogi semmisség mellett a büntetőjogi megtorlás ? A javaslat e kérdést következőleg oldja meg : megállapítja az uzsorának általános kritériumait, tehát azokat, melyeknek fenforgása nélkül magánjogi védelemről és büntetendöségröl szó sem lehet, — majd felsorolja azokat az ismérveket, melyek, hozzákapcsolódva az előbbiekhez, a kriminális szankezió előfeltételeiként szerepelnek.1) — De lássuk a vonatkozó szakaszokat; a 6. §. szerint: „Semmis minden oly szerződés, amely által az egyik szerződő fél a másik fél szorult helyzetének, könnyelműségének, értelmi gyengeségének vagy tapasztalatlanságának kihasználásával oly vagyoni előnyt köt ki vagy szerez a maga vagy harmadik személy javára, amely a saját szolgáltatásának értékét az eset körülményeihez képest feltűnően aránytalan mértékben meghaladja" ; az 1. §. szerint pedig: „Aki a vele szerződő fél szorult helyzetének, könnyelműségének, értelmi gyen*) Csekélységem, midőn vonatkozó törvénytervezetemet a Magyar Gazdaszövetség 1902. évi szaktanácskozásán előterjesztettem s a „Magyar Kodifikáczió" hasábjain (v. ö. II. évf. 1., 2. szám) közzétettem, csupán a büntetőjogi szempontokra voltam tekintettel. Akkor elégnek tartottam a „vagy létesít bármilyen kétoldalú jogügyletet" szavaknak az 1. § ba való felvételét, jelezni kívánván ezzel a kiterjesztés irányát s mérvét. A semmisség és büntetendőség határvonalai a kritériumoknak már nagyobb számát igénylik, miért is a fenti körülírás egyrészt szűkszavú, másrészt nem állhat meg, mert nincs tekintettel a jellegére nézve különböző magánjogi védelem s büntetőjogi represszió kívánalmaira