Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 1. szám - Kereskedelmi szakbiróság

1. sz. Magyar Kodifikáczió 13 a törvényjavaslati indokolásra vezethető vissza, amelynek a kereskedelmi szakbiráskodásra vonatkozó fejtegetése talán az egész mü leggyengébb, leginkább sebezhető része. Mintha igazságügyi kormányunk is kételyekkel küzdene a külön kereskedelmi szakbiróság kérdése tekintetében! Az indokolás kimerítő részletezéssel és nagy ügyességgel sorolja fel azon indokokat, amelye" ket a jogi szakirodalom a kereskedelmi ülnökök alkalmazása és ezen alapon a külön kereskedelmi hatáskör ellen felhozni szokott.2) Méltán elvárható volna, hogy az indokolás a javaslatbeli álláspont megdöntését czélzó érvek érdemleges megczáfolásán kivül, a külön kereskedelmi szakbiróság intézményének belső megokoltságát, előnyös oldalait és üdvös hatásait kellőleg kitüntető argumentumokat is kellőleg kidomborítaná De ezen várakozásunkban, sajnos, csalódnunk kell. Ha legalább azon kimagasló körülményt juttatná kellőleg kifejezésre, hogy ezen intézmény minden külföldi kulturállamban, mint közmegelégedésre működő, életképes és jótékony eredményű instituczió áll fenn. Ennek hazánkban való megszüntetése tehát egyenlő volna egyikének azon lánczoknak a szétszakításával, amelyek a magyar és a nyugat-európai kultúra és fejlődési irányzat között kívánatos kapcsot képeznek. Mint felvetett kérdésünkre figyelemre méltó körülményt kell feljegyeznünk, hogy az uj osztrák polgári perrendtartás a kereskedelmi ülnökök intézménye tekintetében az ez idő szerinti magyar rendszert fogadta el, amely szerint a kereskedelmi ülnök a kereskedelmi és váltóügyekben eljárni hivatott háromtagú birói tanács belső tagjaként szerepel, mig azelőtt Ausztriában a kereskedelmi és váltóbiróságként eljáró és három rendes hivatásszerű törvényszéki tagból álló kollégiumhoz a szakértő kereskedelmi ülnök csak mint kültag járult. Mielőtt azon okok rövid mérlegelésébe bocsájtkoznánk, a melyek a kereskedelmi ülnöki intézménynek és ezzel kapcsolatban a külön kereskedelmi haláskörnek s a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéknek mai alakjában való további fenmaradását nem csak helyénvalónak és kívánatosnak, hanem egyenesen mint a jó igazságszolgáltatás posztulátumát tüntetik fel, előbb azon sajátságos különbségre akarunk rámutatni, a mely a javaslat által ezen kérdés tekintetében elfoglalt álláspont ellen egyrészről annak bizottsági tárgyalása és másrészről sajtóbeli megvitatása között felmerült. A képviselőház igazságügyi bizottsága majdnem kizárólag a kereskedelmi ülnökök, a jogi szaksajtó pedig ugyancsak majdnem kizárólag a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék szem pontjából foglalkozott e kérdéssel. A két álláspont között a bizottságé mindenesetre követke2) U. o. 249. 1. zetesebb. Nagyon helyesen emeli ki az indokolás, hogy a kereskedelmi ülnöki intézmény és a kereskedelmi hatáskör elejtése esetében a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék fenmaradása elvesztené jogosultságát.3) A kik a fenti bizottsági határozatot azért támad ják meg, mert a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék megszüntetését mondta ki, ez utóbbinak védelmében legfőbbképen annak hagyományaira, fényes múltjára és az ezen alapuló magas presztizs-re, tekintélyre hivatkoznak.4) 5) Ellenben a kereskedelmi ülnökök institucziójának megszüntetésében nem látnak veszteséget, sőt ezen szerintük „elavult szervezeti intézmény" kiküszöbölését mint becses vivmányt üdvözlik. Elfelejtik azonban, hogy azok a múltban gyökerező erkölcsi erők, a melyeket — mindenesetre tiszteletreméltó kegyelettel - a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék további fenmaradása érdekében felhoznak, sőt ennek javára mintegy monopolizálnak, első sorban és tulnyomólag a külön kereskedelmi hatáskörnek és a kereskedelmi ülnökök intézményének szólnak, mert ezek nélkül a budapesti polgári törvényszékből külön kereskedelmi és váltóbiróság elkülönítésének követelménye legfeljebb technikai természetű okokra vezethető vissza. Azon két főérven kivül, hogy a kereskedelmi ülnöki intézmény oekonomiai előnyöket valósit meg, mert a fizetett hivatásos birák számának csökkentését, tehát munkaerő megkimélését teszi lehetővé, és hogy a kereskedelmi ügyek elintézésénél a bürokratizmus lélekölő egyoldalúságába lüktető elevenséget, „a kereskedelmi élet felfogását"6j viszi be, ,,ami által a bíróságot közelebb hozza az élethez"7), a kereskedelmi ülnöki intézmény mellett megczáfolhatatlanul az a legfőbb indok szól, hogy benne a modern államiság egyik legjellemzőbb berendezése, a legtágabb értelemben vett önkormányzat, a tiszteletbeli hivatal nyer megvalósulást, a mely lehetővé teszi, hogy a laikus, szabad társadalmi elemek által képviselt fölös munkaerők és az általános műveltségből folyó közhasznú ismeretek, illetőleg a bizonyos gazdasági élethivatásból származó szakértelem — a szorosabb hivatalnoki viszonyon kivül — állami feladatok megoldására, közhatalmi funkeziók végzésére felhasználtassanak. Akkor, a midőn az állami működés köre kétségtelenül rohamosan táguló irányzatot mutat és ehhez képest Nyugat-Európa államai a munkaeröbeli fokozódó szükséglet fedezésére a laikus elemet mindinkább nagyobb mértékben veszik igénybe : sajnálatos visszafej3) U. o. 250. 1. 4) V. ö. „A budapesti kereskedelmi és vállótörvenyszék sorsa" (Jogállam, I. évf, X. füz., 809. 1. 5) V. ö. „A budapesti kereskedelmi és vállótörvényszék megszüntetése" (Jogtudományi Közlöny, XXXVII. évf., 47. sz., 389. 1.) 0) Indokolás : 249. 1 7) U. o. 249. 1.