Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1903 / 1. szám - Kereskedelmi szakbiróság
12 Magyar Kodifikáczió II. évf. beléptető törvényben a bírósági szervezetre vonatkozó némely czélszerü rendelkezések felvétessenek".1) Azonban a törvényszékek külön kereskedelmi hatáskörének és a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszéknek megszüntetése, különösen pedig — ami ezzel összefügg -— a kereskedelmi ülnöki intézmény kiküszöbölése, szerintünk, a magyar jogszolgáltatás mai szervezetének oly mérvű megbolygatása lenne, amely a hivatkozott némely czélszerü változtatás körét messze fölülmúlná. Különben is a külön kereskedelmi hatáskörnek megszüntetése egy történeti múlttal biró, idő szentesitette tradiczióval körülvont institucziónk kiküszöbölésével volna egyenlő. Méltán felvethetjük a kérdést, hogy nem szükséges-e akkor, amidőn a magyar alaki jog terén nagyobb mértékben, mint a jogrend bármely más vidékén, túltengő reczepczió folytán elszakadtak azok a fonalak, amelyek a régi nemzeti eljárási jog és a modern törvénykezési irányzat között az összekötő kapcsot képezték, — legalább azt a néhány szálat féltékeny gonddal őrizni, amelyek a megszakitás nélküli szerves fejlődést közvetítik. Ilyen hagyományokra tekinthetnek vissza a külön kereskedelmi hatáskörrel biró törvényszékeink és a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a kereskedelmi szakbiróság eszméje hazánkban már száz évet meghaladó múlttal bír. Az 1791.—92. országgyűlésen merült föl először, amelynek XVII. törvényczikke külön váltótörvényszékek felállítását helyezi kilátásba (2. §. „ .. . donee iudicium cambiale et hic erectum fuerit").Ezen eszmét azl840:XV.törvényczikkben foglalt első magyar váltótörvény valósította meg, amelynek alapján „a váltóügyek elintézésére Pesten, Pozsonyban, Sopronban, Károlyvárott, Aradon, Debreczenben és Eperjesen első biróságu váltótörvényszékek" (II. rész, 1. §.) állíttattak fel, míg a már fennállott „fiumei váltó-, kereskedési- és tengeri törvényszék'" (II. rész, 1. £.) ebbeli minőségében megtartatott. Ezen „első biróságu váltótörvényszékek egy törvénytudó s a váltójogban jártas elnökből, két szintén törvénytudó s a váltójogban járatos birákból s az előbbiekkel egyenlő szavazatu két kereskedelmi ülnökökbőr (II. rész, 5. §.) szerveztettek. Ily alakjukban a váltótörvényszékek az első lépést képezték a hazai jogszolgáltatás — eddig kizárólag önkormányzati alapokon nyugvó — első folyamodásu szervezeteinek — bár a szakértelem fokozására és a függetlenség emelésére laikus elemek helyes bevonása mellett — királyivá való tételére. A váltóügyek másodfokú elbírálására a fenti váltótörvény a pesti kir. váltófeltörvényszéket szervezte, amely mint „a királyi táblának külön, önállásu osztálya" (II. !) „Indokolás a magyar polgári perrendtartás törvényjavaslatához." („Igazságügyi Javaslatok Tára" [az „Igazságügyi Közlöny* melléklapja], II. évf., 2, sz., 248. 1.) rész, 6. §.) kizárólag királyi kinevezés alá eső, hivatásos birákból állt. Kivételt képeztek a fiumei váltó-, kereskedési- és tengeri törvényszéktől felebbezett ügyek, mert ezek a régi gyakorlat fentartása mellett másodfokulag „a magyar tengermelléki kormány" (II. rész, 3. §.) elbírálása alatt maradtak, amely utóbbi „mint váltófeltörvényszék egy elnökből, törvénytudó birákból és kereskedői ülnökökből" (1844 : VI. t.-cz. 10. §.) állt. A váltóügyekben, mint Jégfelsőbb ítélőszék" eljáró hétszemélyes táblán váltóügyek tárgyalásánál a rendes birákon kivül a király által „a királyi városokból és kerületekből" kinevezett két előadó ülnök vett részt (II. rész, 13. §.). Az országbírói értekezlet a régi magyar törvénykezési szervezet visszaállításával egyidejűleg a fentebbiekben körvonalozott váltóbírósági organizácziót is uj életre hivta, amelyet az 1868 : LIV. t.-cz.-ben foglalt polgári perrendtartás érintetlenül hagyott. De már a közigazgatás és igazságszolgáltatás elválasztásának elvét megvalósító és a magyar bíráskodást nagyrészt királyivá átalakító 1871 : XXXI t.-cz. mélyreható változást idézett elő. Nevezetesen a pesti váltófeltörvényszéknek, valamint a pesti váltótörvényszék kivételével az első folyamodásu váltótörvényszékeknek megszüntetése mellett a pesti váltótörvényszéket budapesti kereskedelmi és váltótörvényszékké alakította át és a kir. törvényszékek részére a kereskedői ülnöki intézmény fentartásával külön kereskedelmi hatáskört állapitoU meg. Ezek szerint a külön kereskedelmi szakbiróság intézménye hazánkban főbb elemeiben már hatvan, mai alakulatában pedig harmincz esztendős — tehát mindenesetre tiszteletre méltó — múlttal bír Éppen azért ezen intézmény további fentartása vagy megszüntetése iránti kérdésnek, különösen az általános magyar bírósági szervezettől függetlenül, per tangentem való megoldása fokozott figyelmet érdemel. Nagy jelentőségű alapokon kell nyugodniok azon követelményeknek, amelyek a régi intézményekben felhalmozódott erkölcsi erők megsemmisítése árán akarnak érvényesülni. Ha felvetjük a kérdést, hogy vájjon a külön kereskedelmi szakbiróságnak és az ezzel együtt járó kereskedelmi ülnököknek teljesen bevált és üdvösen működő intézményének megvédelmezésében az erre hivatott tényezők, élükön az igazságügyi kormánynyal, megfelelő módon eleget tettek-e kötelességeiknek, — fájdalom, nemmel kell válaszolnunk. Ugyanis nem habozunk kijelenteni, hogy az a vehemens és következményei szerint eredményes támadás, amelyet a képviselőházi igazságügyi bizottságnak érintett ülésében, a perrendtartási javaslatnak a külön kereskedelmi hatáskörre és a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszékre vonatkozó rendelkezése szenvedett, sok tekintetben magára