Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 11. szám - A munkások baleset ellen való biztosítása

218 Magyar Jogász-Ujság II. évf. gyűléshez intézett több üzenettel avatkozott a kérdésbe, mig végre az ellentétek kiegyenlítődtek és 1884-ben a balesetbiztosítási törvény, mint a pártok megalkuvásának eredménye, meghozatott. Lényegében hasonló befolyással birt a balesetbiztosítás kérdése Ausztriában is, ahonnan ez hozzánk átszivárgott. Megtörtént ugyanis, hogy osztrák vállalatok magyar fióktelepeinek munkásait és magyar vállalatok osztrák területen müködö munkásaikat baleset ellen biztosították és ekép a magyar munkások is tudomást szereztek a balesetbiztosításról. Később Ausztriában behozatván az állami munkásbalesetbiztositás, a munkások törvénynél fogva kötelezőleg biztositandók voltak ; másrészt pedig a munkaadók az állami balesetbiztosítási pénztárak által visszkereseti igényekkel kezdtek zaklattatni, ugy, hogy ezen zaklatások ellen a szavatossági biztosításban kerestek menedéket. így kezdett a munkásoknak baleset ellen való csoportos biztosítása és vele együtt az egyénenkénti balesetbiztosítás is Ausztriából hozzánk átszivárogni. A munkásbiztositás nálunk csak lassan tudott magának tért hódítani, mert nálunk szavatossági törvény nem létezik, a bíróságok pedig a kártérítési perekben a munkaadókra nézve csak nagyon enyhe ítéleteket hoztak. Néhány évvel ezelőtt azonban a helyzet nálunk is megváltozott, mert a balesetbiztosító társaságok a munkásokat ért baleseteknél a kártérítéssel nagyon szűkmarkúan bántak, ugy, hogy a baleset által sújtott munkások vagy azok jogutódai önmaguktól vagy izgatók által feltüzelve, mindinkább sürüen kártérítési perekkel léptek fel a munkaadók ellen és pedig most már eredménynyel, mert a bíróságok nálunk is tudomást szereztek azon hathatós védelemről, melyben a törvény és joggyakorlat a munkásokat Németországban és Ausztriában részesítette és ezenkívül a szoczialisztikus áramlatok a bíróságokra is hatással voltak. A bíróságok tehát nálunk is elkezdték a munkaadót terhelő szavatossági kötelezettség fogalmát kiterjesztő módon magyarázni és ma ott tartunk, hogy a biróságok a munkások által megindított kártérítési perekben sorra elmarasztalják a munkaadókat, Annyiban tehát hasonlatosságot mutatnak fel a kérdés előzményei nálunk, mint Németországban, amennyiben nálunk is, mint ott, a munkaadókra nézve terhes joggyakorlat fejlődött ki a bíróságoknál, aminélfogva már nemcsak a munkások érdeke, hanem a munkaadók érdeke is kívánatossá tette a kérdés szabályozását; a különbség mindössze az, hogy mig a német biróságok joggyakorlata konkrét törvény alapján állott, addig a mi bíróságaink magyar szavatossági törvény hiányában, ilyenre nem támaszkodhatnak. Lényeges eltérést mutatnak fel azonban a mi viszonyaink a német viszonyokhoz képest a tekintetben, hogy minálunk a kérdésben sem a fejedelem, sem a kormány, sem a politika" vagy tudományos körök valamely határozott álláspontot el nem foglaltak, amelynél fogva a kérdésnek olyan irányban szabályozása, amint az Németországban megtörtént, elkcríilhetlen szükséget képezne, sőt valahányszor a kérdés a képviselőházban vagy a jogügyi bizottságban megfordult, a miniszterek (nevezetesen Wekerle és Hegedűs) mindannyiszor azt jelentették ki, hogy a munkások balesetbiztosításának kérdése nálunk még meg nem érett és az állami beavatkozás még idöelőtti volna. A munkaadók nagy riadalmát egyedül a Kúriának néhány, reájok nézve kedvezőtlen Ítélete képezte, ami főokát abban lelte, hogy a munkaadók legnagyobb része az alkalmazottakat biztosítás nélkül hagyta, hogy továbbá biztosítás esetén a biztosító társaságok akárlikvidáczióban nem voltak eléggé kulánsok, sőt olyan szomorú esetek is előfordultak, hogy a munkaadók a likvidált kárösszeget csak részben szolgáltatták ki a balesetet szenvedett alkalmazottnak. Mindezekből azonban még nem következik logikai kényszerűséggel, hogy a kérdést mindjárt olyan nagy apparátussal is olyan különlegességgel kelljen szabályozni, hogy az egész intézményt kivonjuk az állami közigazgatás és bíráskodás hatásköréből és annak érdekében úgyszólván egy külön kis államot alkossunk az államban. Mert mindenek előtt a kúriai joggyakorlat még megállapodásra nem jutott és nem bizonyos, váljon abban nem-e fog változás beállani — hiszen a joggyakorlatnak semmi konkrét jogforrás alapul nem szolgál. Még eddig egy teljesülési döntvény sem provokáltatott ez ügyben. Miután azonban a külföldről importált divatok, hangzatos jelszavak vagy mondjuk áramlatok nálunk nagyon háládatos talajra találnak, tegyük fel, hogy a biróságok a megkezdett joggyakorlatot nem fogják megváltoztatni — még akkor sem látjuk b3 a törvényjavaslat által kontemplált erőszakolt rendezés szükségességét. Nálunk nagyon sok állami feladat vár sürgős megoldásra, miért ne várjuk be éppen ezen egy kérdésben a természetes fejlődés rendes menetét ? Ismerjük a kényszerítő okot, hiszen eleget szerepel a javaslat indokolásában: t. i. a munkásszocziálizmus. Mi azonban abban a meggyőződésben vagyunk, hogy minálunk a köznép ós a mezőgazdasági munkások szocziálizmusa sokkal több aggodalomra szolgáltat okot, mint az ipari, kereskedelmi és közlekedési alkalmazottak szocziálizmusa és a mezőgazdasági munkások nak mégis be kell érniök az 1900. évi XVI. t.-cz. által létesített, nagyon is szerény keretek közt mozgó munkás- és cselédsegélypénztár által nyújtott segélyezéssel, mig a szocziálizmusra nagyon is fogékony köznép biztosítására gondolnunk sem lehet. E mellett kérdjük, váljon a baleset biztosítás képezi-e a munkás-szoczialistáknak főkövetelményét ? És kérdjük, váljon Német-