Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 11. szám - A munkások baleset ellen való biztosítása

II. évfolyam. Budapest, 1903. június 1. 11. szám. MAGYAR JOGÁSZ-UJSÁG A JOG MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ FÉLHAVI FOLYÓIRAT SZERKESZTIK : DR. BARNA IGNÁCZ DR. RÓSA FERENCZ BUDAPESTI KIR. ÍTÉLŐTÁBLAI BIRÓ BUDAPESTI ÜGYVÉD A munkások baleset ellen való biztosítása. Törvényhozásunknak egy az alkotmányunk helyreállítása óta észlelhető és folytontartó hiányát képezi, hogy a külföldi, különösen pedig a német és osztrák törvények sablonosán importáltatnak be nálunk. Ezen törvények recipiálásánál nem vizsgáljuk eléggé, váljon azon viszonyok, melyek valamely törvény létesítését szükségessé teszik, azonosak-e azon viszonyokkal, melyek a külföldi vonatkozó törvények megteremtésének okát képezték és hogy váljon a mi viszonyaink a kérdések olyatén szabályozását igényelik-e, amint azok a külföldön szabályoztattak. így keletkeznek aztán azok a törvényjavaslatok, melyek az individualizálás teremtő munkája helyett az imitálás kényelmesebb munkáját végzik, több vagy kevesebb ügyességgel az eredetiség látszatát adván a kopiaturának. így keletkeznek nálunk az idegenszerű törvények nyomán idegenszerű intézmények, melyek nagy hü-hóval létesülnek, de viszonyaink természetéhez nem illeszkedvén, a valódi gyakorlati szükségleteket ki nem elégítik. A tárgy rokonságánál fogva elégségesnek tartjuk a hivatkozást a betegsegélyezési pénztárakat inauguráló 1891-iki törvényre és az ennek nyomán keletkezett betegsegélyző pénztárakra. Az előttünk fekvő törvényjavaslat az ipari, kereskedelmi és közlekedési alkalmazottak baleset ellen való biztosításáról, — azon szerencsés helyzetben van, hogy az indító okát képező viszonyok a munkás-szoczializmus nemzetközi terjeszkedésénél fogva bizonyos tekintetben megfelelnek azon viszonyoknak, melyek a német és osztrák balesetbiztosítási törvényeket inaugurálták és tehát az ezekben lefektetett alapeszmék több tekintetben helyesen voltak egy magyar törvényjavaslatra is applikálhatok. Vizsgálat tárgyává kell tehát tennünk, hogy melyek voltak a német balesetbiztosítási törvény előzményei, mennyiben hasonlatosak ezek a magyar törvényjavaslat előzményeihez és mennyiben térnek ezektől el. Mérlegelés alá kell továbbá vonnunk a magyar ipar és kereskedelem erőképességét, viszonyítva a német ipar és kereskedelem erő képességéhez ; megfontolás tárgyává kell végre tennünk, hogy váljon a német szocziálpolitikai törvények és az azok nyomán létesített intézmények által eléretett-e azon czél, hogy a munkások megelégedettekké váljanak és elérhető-e a végczél: a munkás-szoczializmusnak leküzdése vagy csak korlátozása. Csak ezen szempontok mérlegelése után ítélhetjük meg helyesen, váljon szükséges és érdemes-e azon nagy áldozatokat meghozni, melyekkel a törvényjavaslat megvalósítása járna és váljon a mi gyönge erőink egyáltalában elbirják-e azt a nagyszabású szervezetet, melyet a törvényjavaslat kontemplál. A Szterényi-íé\e törvényjavaslat helyes megvilágítása végett röviden vissza kell nyúlnunk a német szavatossági törvényre (Haftpflichtgesetz) mint kiindulási pontra. Ezen törvény a munkaadót felelőssé tette azon baleset következményeiért, melyek a munkást vagy valamely harmadik személyt, az ipari vagy gyári üzemben érték. Ezen törvény életbelépte után a bíróságok Németországban a munkaadó szavatossági kötelezettségét mindinkább kiterjesztették, ugy, hogy a bíróságok által megítélt kártérítési összegek a munkaadókra nézve rendkívül súlyosakká kezdtek válni. Volt azonban Németországban még egy másik és pedig főszempont, mely a német balesetbiztosítási törvényre az impulzust megadta : t. i. a német államszocziálisták doktrínái és Bismarcknak azok iránt való szimpathiája. Az államszoczializmusnak ezen időben Németországban igen előkelő tudósok és államférfiak voltak a hirdetői és Wagner Adolfot egyes tudóstársai eléggé nyíltan azzal vádolták, hogy „Der Staat und das Versicherungswesen" czimü müvét a nagy német kanczellár inspirácziójára irta meg. Maga Bismarck pedig az 1879. augusztus 4-iki és 1882. deczember 22-iki körrendeletében vehemens kirohanást intéz a biztosító magántársaságok ellen és a 'biztosítás államosítását helyezi kilátásba. A kérdés Németországban nagy vajúdásokon ment keresztül, 1878 — 1884. évig a birodalmi kormány több törvényjavaslatot terjesztett minden eredmény nélkül a birodalmi gyűlés elé, a német császár is a birodalmi