Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1903 / 1. szám - Alaptalan gazdagodás visszatérítése
1. sz. Magyar Kodifikáczió 9 arra kötelezi magát, hogy ama harmadiknak — a főadósnak — kötelezettségéért helyt áll." A Tervezet tehát — amint azt az Indokolásban ki is emeli — egységes jogintézményként szabályozza a kezességet és nem tesz különbséget íideijussio és constitutum között. Az ellenkező nyilván czéltévesztett dolog volna Hiszen még a pandektajogban is vitás, hogy a római jog constitutumjának nyomaira egyáltalán rá lehet-e akadni az élő jogban.") De akár a íideijussio egyedül, akár annak a constitutummal való egybeolvadása képezi is ősforrását a mai kezességnek, ami szintén vitás,**) annyi kétségtelen, hogy ez az idők folyamán egységes intézménynyé fejlődött és nálunk is mint ilyen él a köztudatban. A Tervezet 1225. § ának fogalommeghatározása, amely a német polgári törvénykönyv 765. §-ával — egyetlen kifejezéstől eltekintve — egyébként megegyezik, általában véve kellően kidomborítja a kezesség ösmérveit, különösen annak legjellemzőbb sajátosságát: járulékos természetét. Kezesség e szerint csak akkor forog fenn, ha valaki „harmadik személy" kötelezettségeért áll helyt, más szóval a kezesség főadósságot föltételez. A kezességet a föadós „hitelezőjével szemben", tehát nem a főadóssal szemben kell elvállalni, ami annyit jelent, hogy a kezességi szerződés a kezes és a hitelező között jön létre. Ez azonban a dolog természete szerint nem zárja ki azt, hogy a kezességi szerződés megkötésére nézve is alkalmazást találjanak az 1027. és következő §§-ban foglalt és a harmadik személy javára kötött szerződés érvényességét megállapító rendelkezések, vagyis hogy a kezes a főadóssal vagy más személylyel megkötött szerződésben is lekötelezhette magát a hitelező javára. Minthogy a Tervezet nem határozza meg a föadós kötelezettségének minémüségét, ebből az is kivehető, hogy a kezességet nem kivánja a pénztartozásokra korlátozni, hanem azt a vagyonjogi kötelezettségek egész körére kiterjedőnek ösmeri el. Csupán egy kifejezésben tér el a Tervezet 1225. §. első bekezdése a német polgári törvénykönyvtől. Ez utóbbi szerint a kezes a föadós kötelezettségének „teljesítéséért áll helyt (für die Erfüllung der Verbindlichkeit des Dritten), — a Tervezet szerint ellenben csak a „kötelezettségéért". Az a kérdés, pleonasmus-e a német polgári törvénykönyvben a teljesítésért való helytállás hangsúlyozása? Ugy vélem, hogy nem. Harmadik személy kötelezettségével kapcsolatosan különböző irányban lehet személyes biztosítékot nyújtani. Garancziát vállalhatunk a kötelezettség létrejötteért, érvényességéért, a nem teljesítésből a hitelezőre háramló kárért stb. A *) Dernburg, Pandekten. II. k. 78. §. 1. j. ") Windscheid. Pandekten. II. k. 476. §. fi. j. Dernburg. Pand. ugyanott. kezesség fogalommeghatározása tehát nem tekinthető teljesen kimerítőnek, ha abban nem jut kifejezésre a kezességnek a teljesítést biztosító jellege. Még világosabb lesz a teljesítésért való helytállás kifejezésének a szükségessége, ha az 1225. §. második bekezdéséből folyó arra az eshetőségre gondolunk, amidőn a kezes feltételtől függő vagy jövőben keletkezendő kötelezettségért vállal jótállást. Az első bekezdés jelenlegi szövegezése mellett kétes volna, hogy ilyen esetben a kezesség a főkötelezettségnek a feltétel beálltával való teljesítését, avagy a feltétel bekövetkezését kivánja e biztosítani, illetve jövőben keletkezendő főkötelezettség esetén, annak létrejövetelét avagy teljesítését? Kétségek eloszlatása végett tehát czélszerü lesz a német polgári törvénykönyv 765. §-ának első bekezdését szószerint átültetni. Dr. Juhász Andor, kassai kir. ítélőtáblai biró. Alaptalan gazdagodás visszatérítése. (Polgári törvénykönyv tervezete 1762—1777. §§.) A tervezet 1762. §-a első bekezdése, mely az alaptalan gazdagodásra vonatkozó főszabályt tartalmazza, következőkép hangzik : „Aki másnak rovására jogalap nélkül jut valamely vagyontárgyhoz, azt vissza tartozik neki téríteni". ) „Különösen áll ez, ha a másiktól valamely szolgáltatási minden alap nélkül, vagy érvénytelen alapon kap, vagy ha a szolgáltatásnak kezdetben megvolt jogalapja később megszűnik ..." A második bekezdés, amint a „különösen" szóból kitűnik, példaszerű felsorolást tartalmaz. Tehát felesleges benne annak felemlítése, „ha valamely szolgáltatást minden alap nélkül kap", mert ez csak ismétlése az első bekezdésben foglalt általános szabálynak. Az 1763. §. a bizonyítási teher szabályait foglalja magában. Ennek értelmében a visszakövetelő felet terheli rendszerint annak bizonyítása, hogy kötelezettsége nem állt fenn, de ha a szolgáltatás az eredmény be nem következése okából követeltetik vissza, az ellenfelet terheli annak bizonyítása, hogy az eredmény bekövetkezett, vagy hogy nem telt el az az idő, amely alatt az eredménynek be kellett következnie. Az első szabály, mint a „rendszerint" szóból kitűnik, nem absolut, de a második szabály igen. Az első szabály törvénybe iktatása feleslegesnek látszik, mert a követelő félre háruló bizonyítási teher általános szabályából különben *) A második fél-mondat stilus szempontjából jobb volna igy: „azt vissza'ériteni köteles."