Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 1. szám - A dolgok értéke, a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében. 1. [r.]

1. sz. Magyar Kodifikáczió 3 A dolgok értéke a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében. I. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezete nem látta szükségesnek a dolgok értékének közelebbi meghatározását; nem veszi tehát tekintetbe azt, hogy ugyanazon dolognak más körülmények között különböző értéke van, mely a felek érdekét sokszor lényegesen érinti s melyet a biró a jogviszonyok megítélésénél nem mellőzhet. Pedig a dolgok a magánjogi forgalomban csak annyiban birnak jelentőséggel, a mennyiben bizonyos értékük van s ha ennek megállapítása sok esetben nagy nehézséggel jár is, figyelembe vételét a törvénykönyv annál kevésbbé kerülheti el, mint hogy különben oly bizonytalanságok állhatnak elő, melyeket a biró alig dönthetne el. Nem gondolok én arra, hogy a törvénykönyv az érték fajainak, fokozatainak részletezésére terjedjen ki; de szükségesnek tartok oly elvi kijelentést, mely az igazságos Ítéletet lehetővé teszi. Nem jöhet tehát a magánjog czéljából tekintetbe az érték meghatározásánál az erkölcsi, művészeti vagy tudományos szempont, következőleg csak a gyakorlati czélok szerint mértékeit értékről lehet szó még akkor is, ha nemcsak a vagyon tárgyainak, hanem személyes szolgálatoknak és munkáknak értéke képezi a kérdés tárgyát. Mai jogrendszerünkben az értéknek több megkülönböztetését ismerjük, melyek mint rendes és rendkívüli és ez utóbbi ismét mint valódi és képzelt érték fordulnak elő. Szükségesnek tartom itt az értéknek ez idő szerint elfogadott megkülönböztetéseit lényegükben előrebocsátani, mert csak ezen alapon lehetséges megbírálnunk azt, mennyiben bir jogosultsággal és gyakorlati jelentőséggel az érték különbsége s hogy szükséges-e annak figyelembe vétele a polgári törvényvben, avagy az csak az elméleti fejtegetések körében a tanszékre bizassék. A nemzetgazdaságtan a gazdasági, a használati és a csere értéket különbözteti meg. A gazdasági értéknek ott oly tág köre van, hogy még a kilehelt levegő, ha annak czélja, hogy fúvás által tűz élesztessék, már gazdasági czélu tudatos működést képezvén, gazdasági értékkel bir; mivel szemben Schaffle: „Über die ethische Seite der nationalökonomischen Lehre vom Werthe" czimü müvében (24. 1.) azt is megemlíti, hogy: „das Schnarchen im Schlafe keine ökonomische Funktion ist". Használati értékkel továbbá azok a javak birnak, melyeket az ember tudatos működéssel valamely czéljának eszközévé tehet, következőleg csak azon javaknak nincs használati értékük, melyek egyáltalában semmire sem valók, annyira, hogy Kautz szerint nemzetgazdasági értelemben használati értékkel bir ,.e<iy szeretőnktől kapott hajfürt is". Csereérték végre a javaknak az a képessége, melynél fogva azokért valamely szükség kielégítésére alkalmas más javak szerezhetők. Az érték elmélete a nemzetgazdászoknak mindig nagy nehézséget okozott s erre nézve egyetértésre még máig sem jutottak. Annyi bizonyos, hogy az egyes nemzetgazdasági irók által felállított fogalommeghatározások egyikének segélyével sem lehet egyes esetben valamely dolog tulajdonképeni értékét megállapítani, mert a forgalomban nem az elfátyolozott érték, hanem a kereslet és kínálat által szabályozott s világosan felismerhető érték az egyedül irányadó. Kétségtelenül ennek kell tehát tulaj donitanunk azt, hogy a magánjog az érték meghatározásában nem követi a nemzetgazdaság tanait, hanem a közforgalom szükségletéhez alkalmazott elvekre alapítja megállapításait, anélkül azonban, hogy intézkedései mai alakjukban akár az igazság követelményeit, akár a forgalom érdekeit kielégíteni képesek lennének. A gyakorlati élet szempontjából, következőleg az általános magánjog czéljaira nézve a dolgok értéke csak annyiban bir jelentőséggel, a mennyiben abban az érték elemei, t. i. egyfelől a szükség, melynek kielégítése nélkülözést képez, másfelöl az áldozatok, melyekbe a szükség kielégítésének eszköze kerül, benfoglaltatnak; minél fogva érték valamely dolog használhatóságának az a foka, melyben az szükségletek kielégítésére alkalmas, tehát minél nagyobb, minél több szükségletet elégithet ki a dolog, annál magasabb annak értéke. Törvényeink a javak értékének birói becsű utján való megállapítását csak a pénzbeli elmarasztalást magokban foglaló bírói Ítéletek végrehajtása érdekében, tehát csak avégett szabályozzák, hogy az árverésnél kikiáltási árul szolgáljanak. Ezek a szabályok a közforgalom mai szükségletének nem felelnek meg, mert csak egy faját az értéknek tartják szem előtt, mely többnyire ugyan meghitelt becslők által, de csak avégből állapítandó meg, hogy a végrehajtási árverés esetében a kikiáltási árat képezze. Ugy de mindennapi tapasztalás mutatja, hogy a gyakorlatban éppen ezen becslésnek alig van jelentősége, mert ha az elárverezéskor a dolog becsértéke nem igértetik meg, az becsértéken alul is eladatik. Lényeges azonban a dolog értékének meghatározása mindazon esetekben, melyekben a követelés kártérítésre, a visszabocsátandó dologra fordított költekezések megfizetésére vagy osztás eszközlésére van irányozva. Mindezen esetekben két ellentétes érdek áll egymással szemben, melynek csak ugy lehet eleget tenni, ha az értéji törvényes alapon, de