Magyar jogász-újság, 1903 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1903 / 1. szám - A dolgok értéke, a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében. 1. [r.]

4 Magyar Kodifikáczió II. évf. az eset különös körülményeire is tekintettel állapittatik meg. Ezt az úgynevezett rendes (közönséges) érték meghatározása által még nem lehet elérni, mert valamely dolognak közönséges értéke nem mindig határozható meg absolute, miután ugyanazon dolog ugyanegy időben, de viszonylag véve, különböző valóságos értékkel is bírhat. Például: egy fajállat a tenyésztőre nézve nagy értekü lehet, mig ugyanazon állatot a mészáros csak az anyag értéke szerint becsülheti meg. Itt ugyanazon dolognak, ugyanazon időben és állapotban két különböző személyre nézve különböző valóságos értéke van. A büntető törvény is több helyen tesz említést, de csak átalánosságban az értékről, a hol annak magasságától függ, hogy a büntethető cselekmény bűntettnek vagy csak vétségnek ítéltessék meg. Nincs itt közelebb meghatározva, mely érték állapítandó meg? pedig ez a legtöbb esetben igen lényeges s az eset igazságos megítélésére nézve döntő lehet. Nincs ugyanis megállapítva, hogy például a lopásnál (334. §.) az elorzott dolog értéke azon haszon szerint állapítandó meg, melyet az rendszerint mindenkinek nyújtani képes, vagy pedig azon Tcár szerint, melyet a dolog elorzása következtében annak tulajdonosa szenvedett. Például: valamely gazda hozat külföldről egy pár válfaju sertést, mely neki 200 írtjába kerül; ezek egyikét ellopják s mikor a dolog értéke meghatároztatik, a mészárosok mint szakértők csak az anyag értékét vehetvén tekintetbe, a nem is hizott sertést talán 50 koronára fogják becsülni, minélfogva a lopás csak vétséget képezend, miután ez esetben a dolog értéke 50 irtot nem halad meg; ámde a tulajdonos kára 100 frtnál is több, mert nemcsak egyik sertését vesztette, de ezen fölül az egyedül maradt és tenyésztésre szánt állatnak értéke is a lopás folytán csupán az anyag értékére szállott le. Világos ebből, hogy itt a dolog anyagi értéke nem felel meg a tulajdonos valóságos kárának ; már pedig ez annál inkább tekintetbe veendő, mint hogy különben a büntethető cselekmény igazságosan vagy meg sem ítélhető, vagy a tulajdonos kártérítési igényén ejt csorbát. Mert ha a büntető bíróság a szakértők által meghatározott 50 koronát veszi Ítélete alapjául, a károsult tetemes sérelmet szenvedvén, ebben nem nyughatik meg s a polgári bíró előtt indít kártérítési keresetet, ahol szakértő gazdák véleménye alapján a dolognak az a valóságos értéke fog megítéltetni, melylyel az a károsult gazdára nézve birt, ez pedig sokkal fogja meghaladni a büntető bíróság által már megállapított értéket. Ily esetben ugyanazon dolog értékét a különböző bíróságok által meghitelt szakértő becsüsök különbözőleg fogják megállapítani, ami már magában is visszás. Ugyancsak a büntető törvénykönyv 421. §-a szerint vétséget követ el az, ki másnak ingatlan vagyonát szándékosan és jogtalanul megrongálja vagy annak a földtől el nem választott termékét felhasználja, ha az okozott kár 5 forint értéket fölülmúl Ez esetben is szükséges lenne az érték közelebbi meghatározása, például, valaki élő gyümölcsfát tüzelési czélra lop : kérdés most, miféle értéket vegyen a biró a büntetendő csekmény megítélése alapjául? Azt az értéket-e, melylyel a kivágott fa mindenkire nézve mint tüzelő, vagy műanyag birhat, vagy pedig azt az értéket, melyet a gyümölcsfa mint ilyen a gazdára nézve képviselt. Az erdélyi részekben még érvényes általános polgári törvénykönyv megkülönbözteti a rendes és rendkívüli értéket. Rendes értéke a dolognak azon haszon szerint becsültetik meg, melyet az időre és helyre nézve közönségesen és általában hajt; például: egy rakat tűzi fának értéke télen nagyobb, mint nyáron, az erdőn csekélyebb, mint a piaczon s minél közelebb hozatik a piaczhoz, abban az arányban növekszik rendes értéke, anélkül, hogy mennyiségben vagy minőségben növekednék. Ez a dolog valóságos értéke, melylyel az bárkire nézve is bír. A rendkívüli érték akkor áll elő: „ha a különös viszonyok s annak, kinek az érték megtérítendő, a dolog esetleges sajátságaiban alapult különös előszeretete vétetnek tekintetbe." Az értéknek megkülönböztetése rendes és rendkividi értékre, kétségkívül helyes, de annál hibásabb ezen megkülönböztetésnek az optk-ben követett alkalmazása, miután e szerint a jogi viszonyok megítélésénél nem a valóságos érték szolgál mérvadóul, hanem csakis a rendes és rendkividi érték között felállított külső megkülönböztetés, amint az 1331. és 1332. §§-ból is következik, melyek értelmében a károsult rendszerint csak a rendes érték megtérítését követelheti, a rendkiviili értéket pedig csak akkor, ha a kár szándékosan vagy legalább feltűnő gondatlanságból okoztatott. Ha pedig a kár valamely a büntető törvényben tiltott cselekmény által vagy pajkosságból és kárörömből okoztatott, a különös előszeretet értéke (pretium affectionis) térítendő meg. Pedig a tettes gonoszsága vagy pajkossága a különben csekély kárt nem teszi nagyobbá és mégis kétszeresen bűnhődik, egyszer a büntetőbíróság utján, másodszor a valóságos kárt meghaladó vagyoni hátránynyal. Mi természetesebb pedig, mi felel meg inkább az igazság eszméjének, mint az, hogy ha valaki másnak kárt okozott, melynek megtérítésére kötelezve van, a károsultnak valóságos kárát térítse meg, tekintet nélkül arra, hogy ez a törvény által a rendes vagy rendkívüli érték osztályába soroztatik; de arra is tekintet nélkül, hogy miféle indokból okoztatott a kár, szándé-