Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

Az erőszak és fenyegetés fogalma a büntetőjogban 99 siva mellett a vis absoluta is alkalmaztassák. Erre mutat a törvény szövege is, mely szerint a kényszerallapot előidézhető : személy elleni erőszakkal, szóbeli s tettleges bántalmazással és végül fenyegetéssel. Ezen eszközök közül kétségtelen, hogy a személy elleni erőszak a legtöbb esetben a vis absoluta jellegével fog birni. 5- §• Az úgynevezett eredménynyel járó bűncselekmények egyikét képezi a polgárok választási joga ellen elkövetett vétség (178 §), mert ahhoz az is megkívántatik, hogy a választó választási jogának gyakorlatától elüttessék. A törvény szövege ez : «Azok, a kik valamely választót e r ő s z a k vagy fenyegetés által választási jogának szabad gyakorlatában megakadályoznak — — büntetendők* (178. §). Miután a törvény megakadályozással jelöli meg az elkövetés módozatát, ebből következik, hogy ezen vétség csak akkor jön létre, csak akkor jut befejezéshez, ha a megtámadott polgár szavazati jogát nem gyakorolta, vagy máskép gyakorolta, mint a hogy akarta. Világos ebből, hogy az eredménytelenül maradt kényszerítés a bevégzéshez nem elégséges. A mi a kényszer e s z k ö z é t illeti, vagyis az erőszak s fenyegetés mennyiségét : azt a törvény nem határozza meg. Illés kommentárában (II. k. 102. lap) ezen vétségnél minden quantitásu eröszakot és fenyegetést elégségesnek tart. Sőt még tágabb körben vonja meg a fenyetés fogalmát mint a zsarolásnál, mennyiben azon nézetének ad kifejezést, hogy a választók joga ellen elkövetett vétséghez a minae juris is elegendő. Diametralis ellentétben all ezen nézettel az Oppenhoffé, a ki az erőszakot csak akkor tartja elegendőnek, haazaszemély ellen irányul. Schneidler (Gerichtssaal 40 k. 10. lap) az erőszak határait tágabb körben vonja meg, s példakép azon esetet hozza fel, midőn a választási hivatalnokok személyes szabadsága korlátoltatik azon czélból, hogy az egész választás lehetetlenné tétessék. A törvény szövegéből csak azon felfogás helyes, melyet Illés Károly ur kifejtett. A törvényt szem előtt tartva világos, hogy az erőszak s fenyegetés k ö z v e t e 11 uton is gyakorolhat kényszert a a sértettre, mennyiben nem kívántatik meg, hogy az a megtámadott személy ellen irányulion; s igy minden képzelhető baj, mely alkalmas a kényszerállapot előidézésére, elkövetési cselekedete lehet ezen vétségnek. Csak az kívántatik meg, hogy a választói jog nem gyakorlása az erőszak s fenyegetés causalitasának eredményeként jelentkezzék. A judicatura ezen vétségre nézve vajmi sovány eredményt mutat fel. Egyetlen esetet találtam, ahol az erőszakkal fog-