Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám - Fustel de Ooulanges. (1. r.)

Fustel de Coulanges 67 :zőjet személyesítvén, saját körén kívül alkotott istent, azt mint uj lakost, mint a tűzhely egy uj védelmezőjét a régi istenekhez csatolta. Az emberek versengtek az istenek birtokáért és pártfogásáért. Sok idő telt el mig ezen istenek kiléptek a családok köréből, hol szentelt tulajdonnak tekintették őket. Osztoztak ama családok sorsában, a melyek örökbe fogadták, velők együtt emelkedtek vagy sülyedtek ; ha valamely család uralmat nyert az emberek fölött, istenei meghódították a hitüket. Az erkölcs, melyet ezen istenek magukkal hoztak, alapjában különbözött a házi erkölcstől, mert jogokat tulajdonított az idegeneknek és kötelességeket parancsolt velük szemben. A családi erkölcs lényegileg önző volt: az én családom, az én őseim, az én isteneim, az én tűzhelyem, az én cultusom, a halálom utáni érdekeim. A természeti erők vallása egészen más volt: vendégszeretetet hirdetett ; Jupiter a vendéglátás istene volt. Nem csupán külömbség volt ez, hanem ellentét. A családi vallás egyedüli papja az apa, a családfő volt; odahaza a többi istenek papja is ő volt ; de mellette papi testület alakult: nyilvános testület, nyilvános vallás számára. A templomokat államköltségen építették. Törvények keltek az istenek nyilvános tiszteletének védelmére, de egyúttal arra is, hogy a vallást kötelezővé tegyék. E cultus egybeforrt az állammal a mint az ősök cultusa egybeforrt a családdal. A világ, melyet fentebb leírtam, a történet előtti világ. A korszak, melyről szólok, közvetlenül megelőzte azt, a melylyel ifjúságunk tanítói a történelmet kezdették. Miért nem mentek tanítóink feljebb ? A legtávolabbi kor maradványaiban minden arra utalt, hogy voltak régibb emlékek, melyeket az idő lerombolt. Az első korszakok e régi tanúi ősi hagyományokról beszéltek; használták a <régiség» szót; nyilvánvaló, hogy letűnt civilisatiók visszhangjai voltak. Lehetségesnek kellett lennie, e civilisatiókat, amaz emlékek türelmes, figyelmetes tanulmányozás utján, visszavarázsolni. Egy fiatal ember, az Ecole normálénak, a férfiak e kelő ágyának neveltje, ki hivatalánál fogva a straszburgi főiskolán a hagyományos értelmű történet tanára volt, 3 de kit egy titokzatos vonzalom amaz ismeretlen, bár szomszédos világ felé hajtott, melynek hangját a történelmen át hallotta, — e fiatal ember vállalkozott e világnak mintegy fölkeresésére, erkölcseiben, hitében, szokásaiban, törvényeiben megújítására. Megállapodott rendszer nélkül, sőt némi ellenszenvvel a rendszerek iránt, melyeknek következménye mindig az, hogy a képzelmet teszik a fölfedezések helyébe, sikerült neki, teljes nomenelaturát állítván fel a szövegekből, figyelmesen tanulmányozván őket, mérlegelvén értéküket, egybevetvén a bizonyítékokat: megtalálni a történelem ama lapját, mely általa 3 L. a <Revue bleuet 1889. október 26-iki számában az ily czimü czikket <Fustel de Coulanges Strassburgban>, Parmentier Jakabtól. 5*