Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám - Fustel de Ooulanges. (1. r.)

Füstéi de Coulanges 65 sem tudott A hatalmat és a tulajdont, mindent a családi vallás szábály ózott. Az ember akarata mitsem változtathatott a szentesitett családi dogmákon. A hatalom és a tulajdon férfiról férfira, az elsőszülöttség jogán származott át. így van ez a hinduknál is, a kik áriaiak, miként Görögország és Itália lakói; Manu törvényei azt rendelik, hogy az elsőszülött a cultus folytatója, a család feje es a javak tulajdonosa levén, testvérei az ő hatalma alatt állanak, a mint addig apjuk hatalma alatt állottak volt. «A legidősebb fiu — igy szóltak az áriaiak — azért lett fogantatva, hogy az ősök iránti kötelességeket teljesítse, a többieket a szerelem nemzette*. E régi kor a kerlelhetlen logikát uralja; az emberi érzéseknek alig találjuk nyomát benne. A Leuktránál megvert spártaiak kényszeritették az elesett fiak anyáit, hogy részt vegyenek a lakomákban. Mikor a sziv kezdett nyilatkozni, cseleket találtak ki a leányok és a később szülöttek érdekében. Maguk e cselek bizonyítják az elv érvényességét. A szertartás előbbrevaló volt az akaratnál, a vallás előbbrevaló a természetnél. | Az apa jogai korlátlanok valának : kizárhatta a fiút a családból, idegent fogadhatott örökbe, elűzhette feleségét, ezt és gyermekeit halállal büntethette, használhatta a család minden javait. Az őt ily terjedelmes hatalommal felruházó vallás maga szabta meg hatalma korlátait. Ha fiát elűzte, annak tette ki magát, hogy a halotti étkezések megszakadnak. Ha fia volt, idegent nem fogadhatott örökbe. Bírta az összes javakat, de nem volt szabad elídegenitenie őket. Az elűzés csak vallási actus mellett történhetett, melynek alakiságai és következményei borzalmasak voltak. Ha mint biró itélt, nem csupán a bűnös fölött döntött, hanem közvetve maga és családja sorsa felett is. A római senatus, ki akarván irtani a bacchanáliákat, halálbüntetést szabott az azokban résztvevőkre. A polgárokkal szemben könnyű volt a törvényt végrehajtani, de nem igy az asszonyokkal szemben, mert ezek fölött csak férjeik ítélhettek. Ugy látszik, az emberi társaság kezdetén a vallás mindenható volt és a természet csak nehezen és lassan bírta visszahódítani jogait. A vallás, mely a család tagjait egyesitette, mélységesen elválasztotta egymástól a családokat. Minthogy a házban mindig jelen volt, ott kötelességet tanított, hogy fentartsa a tekintélyt; de a házi istenek hatalma és befolyása nem terjedt tul a Terminusokon, melyek a birtok határait jelezték; ezeken tul idegen istenek és emberek éltek. Azok az istenek, kik a családot ragaszkodásra, tisztaságra, becsületre, törvénytiszteletre tanították, kifelé csak ellenségeket mutattak neki. A házi erények vallási, kegyeleti cselekvények voltak, pietas erga parentes, pietas erga li~ beros: kivül csak háború létezett. Ilyenek voltak őskori, történet előtti elődeink. Ki tudja megmondani, mikor uralkodtak e vallások ? hogy valóban ősiek-e, Magyar Igazságügy 1893. XXXVII. 1. 5