Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám - Fustel de Ooulanges. (1. r.)

64 Dr. Tarnai János csétlenségnek tartották. Egy tengeri győzelem után, a győztes vezéreket elitélték, mert nem hozták haza a halottakat, hanem a családi sírbolttól távol temették el. A sírbolt a házban, szentelt helyen állott, nem messze a tűzhelytől, mely nemcsak az élők tűzhelye volt, hanem az egész családé, az élők és holtaké egyaránt. A sírbolt, a tűzhely, a család mindig ugyanazon helyen voltak, hacsak váratlan szerencsétlenség nem akadályozta. Minden szertartásnak, minden törvénynek czélja ezen állandóság megőrzése volt. A sírbolt, a tűzhely, a ház, az azt környező föld: a család tulajdonai ; nem a házfő tulajdona, ki ma kormányozza a családot, hanem magáé a családé: jelenlegi, jövendő és volt tagjaié. A tűzhely görög neve azt jelenti, hogy «Állandóság >. A sírbolt tulajdona annyira szent, hogy ha a család tul is ad a földön, a sírboltot az átruházásba belefoglalnia nem szabad. Ezenfelül, el nem évülő szolgalom alapján, megtartja az odamenetel jogát. Tehát minden családnak van vallása, cultusa, vannak ősi istenei; övé a sírbolt, a tűzhely és az ezeket környező szent kerítés. Valamely családtagot a sírból kizárni, vagy idegent oda temetni egyaránt szentségtelenség. A családok elzárkózását a vagyon elszigetelésével kell teljessé tenni; semleges terület választja el őket, melyet Terminusok jelölnek. A határközösség tiltva voltak meg akkor is, midőn az emberek községekké és városokká egyesültek. E szerint a sírboltot nem lehet elidegeníteni. Ugyanez állott majdnem mindenütt a házról és a földről is. A görögökben és az italusokban oly erős volt a tulajdon eszméje, hogy az átruházhatóság tilalmával tetézték. Örökös tulajdon ez, mely régibb az emberi akaratnál és fölötte áll, mert a családi vallás szentesíti. Végül ^zonban megengedik a családfőnek a családi föld elidegenítését, de e cselekményt mégis vallási alakiságokkal veszik körül. Az elkobzás tiltva maradt, vagy csak mint a számkivetőÍtélet folyománya volt alkalmazásban. Kimondották valaki ellen a tüz és víz (a tisztító víz és a szent tűz) interdictumát, vagyis a törvényen és saját vallásán kivül helyezték, kirekesztették az isteni és emberi dolgokból. A tizenkét-táblás törvény, mely az adóssal szemben oly kegyetlen, az adós testét kiadja a hitelezőnek, — földjét nem. A tulajdon átszállása ug)'anazon szabályok szerint történik, mint a hatalom átszállása. A család feje, e czimen a földnek tulajdonosa. Ezért vannak teljesen kizárva a nők. Ki vannak rekesztve a tulajdonból, miként a hatalomból és a papi teendőkből: egy ésugyanazon indokból. Minthogy a cultusnak szükséges folytatója a fiu, ő a föld és a ház szükséges örököse. A föld nem cserél gazdát, mozdulatlan ; csak a gazda múlékony. A tizenkét-táblás törvény elismeri ugyan a végrendelkezésjogát, de több mint valószínű, hogy egy előbbi kor e jogról mit