Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám - Fustel de Ooulanges. (1. r.)

Fustel de Coulanges 63 tatni.i kellett: ez volt első kötelessége. A család megszakadása, miből a halotti torok megszűnése következett volna, szentségsértés volt az ősökkel szemben és a nem házasuló férfi részéről bün önmaga, saját érdekei ellen. E meggyőződés ereje oly nagy volt, hogy ha valamely házasság a férj hibájából magtalan volt, fivérének vagy más rokonnak kellet helyébe lépnie, hogy a család folytatódjék ; a nő köteles volt odaadni magát e férfiúnak s a tőlük származott gyermeket a férj fiának tekintették, ki annak vallását folytatta. Mikor törvényeket kezdettek alkotni, azonnal törvényt is hoztak a nőtlenség ellen. Leány születését, minthogy ez nem biztosította a halotti torok folytonosságát, nem tekintették a házassági czél teljesültének. Fiút vártak. Mihelyt ez megszületett, az apa, mint pap és biró, eldöntötte, hogy képes-e a lánczolat gyűrűje lenni, vagy nem ; néhány nappal később, az összes rokonság jelenlétében bemutatta a házi isteneknek. Csak folszentelés után lett tényleg tagja a családnak, mert csak ezzel lépett tényleg a család vallásába. Volt egy mas mód is, a magtalanság vészes következményeitől menekülni: az örökbefogadás. Fiút örökbe fogadni annyi volt, mint a családi vallás fentartásáról, a tűzhely jólétéről, a halotti áldozatok folytonosságáról, az ősök lelkének nyugalmáról gondoskodni. Minthogy egyazon ember nem áldozhatott két tűzhelyen, minden kapcsolat megszűnt az örökbefogadott és régi családja között. A vallás és a jog szempontjából az örökbefogadásnak az a hatálya volt, mint a leány férjhezmenetelének. Ha az örökbefogadott meghalt, természetes atyjának nem volt joga a temetést végezni és a gyászmenetet vezetni. Görögországban és Italiában nem akadunk korszakra, mikor a föld közös lett volna. A tulajdon eszméje époly régi, mint az ősök cultusa. A tulajdon eszméje a különböző népeknél igen különböző forrásokból takadt. A tatárok tulajdonosai voltak nyájaiknak, de nem ismerték a földtulajdont. A régi germánokról soká azt hitték, hogy tulajdonosai voltak a termésnek, de nem a földnek. 1 Görögországban és Italiában ep ellenkezőleg, elismerték, és tisztelték a föld tulajdonát, de a termés tulajdona kétséges volt. Sok varosban a földmivelők a közösbe tették a termést és tartoztak azt együtt, nyilvános étkezésben elkölteni. A föld tulajdona a házi vallás hitelvei közé tartozott. Az ősök a család istenei voltak : nem csupán a nagy ősök, hanem az Ősök, ugy a mint voltak, egyedül a családban elfoglalt rangjuk jogán. Ezeknek az isteneknek sírbolt kellett, a hol nekik a halotti ételeket felszolgálják. Megkívánták a család folytonosságát, mert kívánták a sírbolt maradandóságát. Ha valaki nem részesült temetésben, ha nem övéi sírjába temették: ezt a legnagyobb szeren1 Az ősi község, II. k. 6. fej.