Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám - Fustel de Ooulanges. (1. r.)

62 Dr. Tarnai János természetük nem ; hasonlítottak egymáshoz, de kapcsolat nem volt közöttük. A tűzhely az ősöket jelentette, a rajta élesztett szent tűzben mindenki a jelenlenlevő istenséget látta. E vallások ellenkezője voltak annak, a mit ma ez alatt értünk; a vallás egyesíti az emberekei, de ezek a vallások elszigetelték őket. Azaz hogy, szabatosan szólva, nem szigetelték el az embereket. Elszigetelték a családokat, de ezeken belül szoros, szent "kapcsokat hoztak létre. A tűzhelytől távozni, azt elhagyni annyi volt, mint az istenekkel és emberekkel való közösséget elveszteni. E vallásokból folytak az összes intézmények. Az ősi intézmények érthetetlenek, ha elválasztjuk e vallásoktól, forrásaiktól. Az apa a pap, s ennek folytan az élő törvény volt. Az Isteneket ugy tette kegyesekké, hogy élelmet tett le sírjaikra. Az ős az utódoktól halotti torokat vett, s viszonzásul az élet küzdelmeihez szükséges erőt adta nekik. Az élő nem nélkülözhette a holtat, a halott nem nélkülözhette az élőt. A tüzet, mely az ősöket képviselte, s mely évenként csak egyszer aludt el, de rögtön újból meg lett gyújtva, a család táplálta és soha sem kapott táplá'ékot a szomszéd tűzhelyről. Az évenkénti megújításkor a nap szolgáltatta a szikrát. Miért az apa, a nők következetes kizárásával ? A nő részt -vett a házi vallásban ; mint leány, az apja vagy fivére, mint aszszony, a férje által. De egy bizonyos időpontban (férjhezmenetelekor) el kellett hagynia apai vallását. Azért nem képviselhette soha sem. Mikor a házi vallások mellett közvallások is foglaltak tért, a házasságot még akkor is a családi és nem a nyilvános vallás szentesitette. Elmentek a templomba, de csak a disz kedveért ; a lényeges, a házasságot létesítő szertartás a tűzhelynél ment végbe. Az ősi házasságkötésnek három része volt: az átadás, a menet vagyis a disz és a közösségbelépés. A disz nem volt egyéb, mint az első cselekvényről az utolsóra való ünnepies átmenetel. Az első az átadás volt. A leány addig apja isteneit tisztelte ; a legfélelmetesebb kötelék kapcsolta hozzájuk. E vallásból ki kellett lépnie, mielőtt egy másikra tért át s mielőtt apja egy szentelt formulával e kizárást kimondaná. A vallásos hit hatalma oly nagy, hogy midőn a leány az apai hittel végleg szakit, egyúttal családi kötelékét is felbontja. Nem tartozott többé engedelmességgel felmenőinek, nem vonzalommal rokonainak. Nem örökölhetett és utána sem lehetett örökölni. A férjé lett, ki örömzaj közepette, a templomon at lakásába vezette. Azaz inkább vitte, vagy legalább karjaiban hordva léptette vele át a küszöböt. Azonnal bemutatta a tűzhely előtt, melyhez ezentúl tartoznia kell. Férje vallásába lépett, mely saját uj vallása leendett. A tűzhely előtt megosztott vele egy lepényt. Ezentúl nem voltak más istenei, mint férjének. A leány ilyképen elhagyta ősei vallását; de a férfiúnak foly-