Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

Dr. Schwarz Gusztáv vélelmezett akaratról lehetne szólani; de más esetekben még ily valószínűségről sem lehet szó .... sőt e íictio sokszor ott is alkalmaztatik, a hol a fél valóságos akarata nem is lehetséges*. E tényállással szemben nem látok hasznot abban, ha a szerződési törvényes kötelmek alapját a felek «fictiv akaratának> nevével illetjük. Bár az elnevezés ártatlan dolognak látszhatik, mégis félrevezethet, aminthogy a fictióval való visszaélés nem egy pontban félrevezette az elméleti felismerést és a gyakorlati jogalkalmazást a mai napig.52 De ha e subsidiár joghatásokat fictiv akaratnyilatkozatoknak nemcsak nevezzük, hanem valóságban a felek bármiféle akarata kifolyásának nézzük is: akkor ideje, hogy a fictio haszontalan fogalmával felhagyjunk, és a fictio mögött rejlő valóságot elismerjük. E valóság pedig abban áll: hogy amit a «fictiv akaratnyilatkozat* nevével takarunk, igazában nem akaratnyilatkozat, hanem törvényes jogszabály. A szerződésen belüli subsidiár kötelmek, mint a naturalia negotii általában nem a felek akaratából, hanem a törvényből eredő joghatások. 52 Példákat 1. Bülow értekezésében «Civilprozessualische Fiktionenund WWhrheiten» (Arch. f. civ. Prax. 62. köt.)