Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

Az akarat a szerződésben 59 magánjogi subsidiár joggal is: az objectiv jogtétel nem a subjectiv jogból magyarázandó, hanem megfordítva.48 4. Amit a «vélelmi» elmélet ellen kifejtettünk, fokozott mértékben áll azon felfogásra, mely a szerződési törvényes kötelmeket a felek «fictiv akaratára* vezeti vissza. Emiitettük fent, hogy a «vélelmi» elmélet a szerződő fél akaratát nem egyszerű praesumptio jurisra (mely ellenében az ellenbizonyításnak helye van) hanem praesumptio juris et de jure-ra alapítja, mely utóbbi pedig nem egyéb fictiónál. Ám a íictio sohasem pótolja a valóságot: az akarat «képzeltetik» annyit tesz mint: az akarat valóságban nincs meg. A ki tehát a szerződési törvényes kötelmeket csakis a felek fictiv akaratára vezetheti vissza, ezzel beismeri, hogy nem vezetheti vissza a < felek akaratára. Máshol kimerítően értekeztem a íictio dogmaticai értéktelenségéről,49 nem ismétlem az ott mondottakat. A fictiók ideje lejárt a tudományban. Azt látjuk bennök, amik : körülirt beszédet egyenes beszéd helyett. Ha valamely tényállásnak (nevezzük T-nek) bizonyos joghatása (J) van, és a törvény ugyanezen joghatást egy másik tényálláshoz (T1) is akarja fűzni, akkor-a helyett hogy azt mondaná: Tl-nek isj hatása legye n» sokszor így mondja: íT^nek oly hatása legyen mintha T volna». E kifejezésmód a római perjogból származott reánk, és a római perbe valószínűleg — mint Demelius ismeretes könyvecskéjében 50 mutatta — a római vallási rítusból hatolt át. E kifejezési mód jogtörténeti érdekesség, de dogmaticai értéke nincsen. «Vannak tények — mondja Savigny51 — melyeknek a positiv jog oly erőt tulajdonit, mint az akaratnyilvánításnak, a nélkül hogy azért az akarat létezését állítani lehetne: ezeket fictiv akaratnyilvánításnak nevezem. Ez esetek többjénél lehet ugyan mondani, hogy az akarat létezése általában véve valószínű, miért is 48 A fenti gondolatot, mely a német dogmatikában csak a legutóbbi évtizedben jutott felszínre — de igaz, oly erővel, hogy ez évtized egész elméleti munkájáta reányomta bélyegét — minden megkívánható határozottsággal kifejtve találom már Toulli érnél (Le droit civil francais), ki azt egy helyen következőleg fejezi ki (III. köt. III. tit. ch. I. §. 3—4.) : Toute obligation vient donc de 1 a 1 o i, vinculum juris, c'est la loi qui la produit en nous imposant la nécessité ou la contrainte morale de fairé les actions qu'elle commande, d'éviter celles qu'elle défend, et de souffrir celles qui sont permies. Ainsi toute obligation supposeune loian t érieure; toute obligation vient de la loi sóit immédiatement par un simple acte de la volonté du législateur, sóit par le moyen de la volonté on du fait de rhomme. §. 4. Les conventions elles-memes n'obligent qu'en verte de la loi qui commande de tenir la parole qu'on a donnée ; il y a donc obligations imposées par la loi immédiatement . . . il y en a d'autres que la loi n'impose qua par le moyen ou par la suite de leur volonté, comme un effet de cetté volonté qu'elle sanc tionne. 49 Uj irányok a magánjogban 57—59. 1. 50 Die Rechtsfiction. 51 Systen III. §. 133.