Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)
1892/37 / 1. szám
58 Dr. Schwarz Gusztáv a végrendeleti öröklést is törvényes öröklésnek, mert a magánfél végrendelete is csak a törvény engedelme folytán bir joghatálylyal: fr. 130. V. S. (50, 16). «Lege obvenire hereditatem non improprie quis dixerit et eam quae ex testamento defertur, quia lege duodecim tabularum testamentariae hereditates confirmantur.* Ily értelemben mondja a tizenkét táblás törvény : uti legassit — ita j u s esto; ilyenben beszélnek a rómaialc lex contractusról. mondják : contractus legem ex conventione accipiunt. Ezen objectivjogi szempontból kell megítélnünk a subsidiár jogszabály alapját is. Nem mert a fél igy akarja, rendelkezik igy a törvény, hanem mert a törvény igy rendelkezik, akarhat (joghatályosan) a fél. A subsidiár jogot tehát époly kevéssé szabad a felek vélelmezett akaratából magyarázni, mint pl. az intestatöröklést a vélelmezett végrendelkezésből. Ismeretes, hogy a dogmatika egy része valamikor ezen utóbbi hibát is elkövette. Ugyanazon kényszerítő okok. a melyek a törvényes öröklésnek ilyen felfogása ellen szólanak,47 szólnak a subsidiár jognak a «vélelmezett magánakaratra* való visszavezetése ellen is. Mindkét felfogásban van ugyan az igazságnak egy csirája is : a törvényes öröklés felállításánál a törvényhozó szintén indokul használja az örökhagyó rendszerinti valószínű akaratát is, csakúgy mint a szerződési subsidiár szabályoknál a szerződő felekét. De ha az örökhagyó érvényes végrendelet nélkül halt el, akkor az intestatöröklés szabályai beallanak, még akkor is, hogyha a concret körülményekből vélelmezhető, hogy az örökhagyó ezen öröklési rendet nem akarta. Tehát ha tudva van is, hogy legközelebbi törvényes örököseivel halálos ellenségességben élt, hogy számtalanszor ki is jelentette, hogy nekik halála után nem akar egy krajczárt sem juttatni, sőt ha ezen örököseit a maga — formahiba miatt érvénytelen — végrendeletében határozottan ki is tagadta: az öröklés mégis ama törvényes — subsidiár — öröklési szabály szerint megy végbe. Szamos más flagrans példa a subsidiár perjogból a Bülow idézett értekezésében olvasható : ha a felek prorogált bíróság elé nem viszik az ügyet, akkor a törvényes illetőség áll be — de azért nem lehet mondani, hogy a törvényes illetőség a felek által vélelmezetten szándékolt biróság ; ha a felek az ítélet ellen nem felebbeznek, akkor az jogerőre emelkedik — de azért nem lehet mondani, hogy az ítélet a felek vélelmezett akaratát tartalmazza ; sőt az Ítélet maga kikerülhető a felek egyezsége által — de azért lehet-e mondani, hogy az Ítélet azt tartalmazza, amit a felek, ha egyezséget kötöttek volna, vélelem szerint akartak volna? íme, azonképen vagyunk az összes i7 U n g • r Erbrecht 18. J. 4. j.
