Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

Az akarat a szerződésben 5 7 lesi igény stb. be nem állhat, mihelyt a gyermek törvénytelen születése bebizonyittatik, a hireveszettség vélelméhez fűzött joghatás elmarad, mihelyt igazoltatik, hogy a hireveszett még él stb. Már most világos, — hogy tárgyunkra visszatérjünk — hogy a naturalia negotii nem alapulhatnak a felek «jogilag» vélelmezett akaratán. A törvényhozó, midőn e pótló jogszabályokat felállította, ha nem is mindegyiküknél, de soknál kétségen kivül azon tapasztalati kérdésből indult ki, mit szoktak a felek az ilyen jogviszonyokban egymás között kikötni ? E typikus kikötések jó részét azután subsidiár jogszabályivá változtatta.45 A felek tapasztalatszerü szándéka ind oka volt e jogszabályok felállításának. De ma, midőn e szabályok megvannak, helyt foglalnak és alkalmazást követelnek tekintet nélkül arra, vájjon a concret fe1 e k. kik egy concrét szerződést kötnek, akarják-e, tudják-e vagy ha tudnák, akarnák-e ezen szabályokat vagy sem ? E subsidiár kötelmek tehát nem alapulhatnak a felek vélelmezett akaratán. Harmadszor: E tan, mely a subsidiár jogszabályok hatályát a felek (vélelmezett) akaratára vezeti vissza, felforgatja a viszonyt magánakarat és törvény között.46 Minden magánakarati szabályozás csak annyiban bir érvénynyel, amennyiben az objectiv jog azt megengedi. A fél akaratának érvénye tehát a tárgyi jogon alapszik, de nem megfordítva : a tárgyi jog a fél akaratán. A privát jogrendezés is törvényes jogrendezés : a fél csak azt formulázza, hogy mit akar ? — de a tárgyi jogrend az, mely a magánfél akaratát jogerővel ellátja. A jogrend mintegy blankettörvényt ad a fél kezébe : írj reá (bizonyos általam szabott határokon belül) a mit jónak látsz ! — de a mit a fél e blanketre reáir, csak azért bir joghatással, mert a tárgyi jog azt előre (in bianco) szentesitette A magándispositio is tehát közvetve a tárgyi jog dispositiója, az ügyleti rendezés is törvényes rendezés, a joghatás, mely a felek akaratából előáll, igazában a jogszabályból áll elő. Ily értelemben mondja a római jurista 45 Példák: i. az evictióért való szavatosság 1. fent ; 2 a receptumból való felelősség, mely az edictum ezen kitételéből «Salvum fore recipére > kitünőleg eleinte valószinüleg szerződésileg vállaltatott (Windsch.Pand. 384. §. 4. jegyz.) ; 3. a jus distractionis a zálognál, mely eredetileg csak szerződésileg volt kiköthető (Dernburg Pand. I. S. §.) ; 4. az eredeti stipu.atio <dolum malum abesse et abfuturum esse» (fr. 38. pr. §. I, 2. fr. 83. V. O ) későbben minden bonae fidei szerződés naturalejét képezte stb. Az átmenetet a szabad szerződési kikötéstől a subsidiár jogszabályhoz a római jogban igen gyakran az képezte, hogy a felek az illető szerződési kikötésre a hatóság által kényszerit te ttek (compellendus est a praetore, a judice): a kötelem e stádiumban t artalmilag törvényes, alakilag szerződési. L. Ihering Geist. d. r. R. III. 58. §. «Constructionshandlurtgen». 4 i V. ö. a következőhöz Bülow alapvető, mély gondolatú értekezését: Dispositives Civilprozessrecht und die verbindliche Kraít der Rechtsordnung Arch. f. •civ. Praxis 64 köt. I—110. 1.