Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)
1892/37 / 1. szám
56 Dr. Schwar>, Gusztáv meknek> lehet nevezni. Valamint a biró bizonyos tényállás esetén a törvény rendeleténél fogva más, azzal rendszerint össze függő tényeket valóknak vélelmez, ugy a törvényhozó is egy rendezendő életviszony szabályozásánál más azzal rendszerint összefüggő tényeket, mint rendszerin t valókat tekint és ezekhez alkalmazza szabályait, tekintet nélkül arra, vajjorj ama feltevés a concrét esetben valónak bizonyul-e vagy sem ? 43 így pl. azon ismeretes kanonjogi szabály, hogy a házassági válóok megszűnik, mihelyt a felesége hibájáról tudomással biró férj vele újból elhál, azon törvényhozói vélelmen alapszik, hogy a férj neki megbocsátott; igy a törvényhozó vélelmezi a consensus de praesentit, mihelyt a de futuro eljegyzettek közösülnek. Más példák a római jogból : a szabály, hogy a filius familias miles kölcsönvétele (a SC. Maced. szabályától eltérőleg) perelhető, azon törvényhozói vélelmen alapul, hogy a katona hadi czélokra veszi fel a kölcsönt; a szabály, hogy a mater binuba az első házasságbeli gyermekeinek adott ajándékot propter ingratitudinem vissza nem vonhatja, azon vélelemből indul ki, hogy az ilyen visszavonásnak igaz oka többnyire nem annyira a gyermekek hálátlansága, mint az anyának második férje iránti tekintete.44 A külombség ezen «törvényhozási> és a technikus értelemben vett, mondjuk «jogi» vélelmek között szembeötlő. Az előbbiek csak mint a törvényhozó indokai jönnek tekintetbe, de ha a szabály egyszer meg van hozva, akkor alkalmazandó, tekintet nélkül arra, talál-e a concrét esetre amaz indokbeli feltevés vagy sem ? A válóok tehát megszűnik, ha mindjárt a férj beigazolja, hogy az elhálás alkalmából nem bocsátott meg nejének; % házasság létrejön, ha mindjárt a volt jegyesek beigazolják, hogy a közösülést nem consensu de praesenti végezték; a filius familias kölcsöne érvényes, ha igazolja is, hogy a pénzt nem katonai czélra vette fel; és a mater binuba vissza nem vonhatja az ajándékot, ha mindjárt bizonyítja is, hogy gyermekei csakugyan hálátlanok voltak. E vélelmezett tények a szabály indokához tartoznak, de nem tényalapjához; a törvényhozó meghozta, mert többnyire valóknak tartotta, de a biró alkalmazni köteles, ha in concreto nem is valók. Nem igy a jogi vélelmek esetén. Ha egy bizonyos joghatás egy bizonyos jogi vélelemtől van feltételezve, akkor, mihelyt bebizonyul, hogy a való tényállás in concreto a vélelemnek meg nem telel, a joghatás be nem állhat, így a «páter est, quem nuptiae demonstrant> vélelmétől feltételezett joghatások, pl. a tartás, nevelés iránti igény, az örök43 Fr. 4, 5. de leg. (1, 3) Celsus: Ex his, quae forte uno aliquo casu accidere possunt, jura non constituuntur, nam ad ea potius debat adaptari jus, quae et frequentur et facile, quam quae perraro eveniunt. ** Modern példák : a ker. törv. 47. 48 §-ai szerinti felhatalmazások t ö rvényhozási nem pedig jogi vélelmen alapulnak.
