Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

Az akarat a szerződésben 5* tate. Példákat e tekintetben tán fölös szaporítanom. Ha e subsidiarius kötelmek is a felek akaratának kifolyásai volnának, akkor a szerződések subsidiarius hatásai iránti kérdés mindenkor csak quaestio facti (voluntatis) volna ; valóságban pedig e kérdés mindenkor quaestio juris. és csak a positiv jog ismerete segít megoldására. Mit tud a laikus vevő az evictio, a mora, a casus deteriorationis et interitus joghatásairól? Mit tud a laicus depositarius arról, hogy a letéti szerződés esetében csak culpa latáért felelős ? Mit a zálogbaadó arról, hogy a zálogtárgy alkalmatlansága esetén más zálog adására köteles (fr. 9. pr. fr. 16. § 1. fr. 32. de pign. act. 13. 7)? Tudja-e minden bérbevevő, mily beruházások Tekintetében követelhet megtérítést es milyenek tekintetében illeti csak a jus tollendi ? Tisztában van-e a laicus (sőt a tan mai állapotában még a jogtudós is) az iránt, mennyiben felel a vállalkozó alkalmazottjai hibájáért ? A fél öntudatos akaratából foly-e a szabály, hogy a socius csak a culpa quam in suis rebus-ért felelős, vagy hogy a társak követelései ellenében a beneficium competantiae illeti ? A mandatarius akarata-e az, mely határozza, hogy a megbízás örököseire át ne menjen (római jog szerint), vagy átmenjen (ker. törvényül.k szerint) ? És igy tovább a végtelenbe. Azon ezer meg ezerfele joghatás közül, mely a forgalom tarka •életében minden pillanatban előáll, valóságban csak a legkevesebb az, melyet a felek tudatos akarata szült. Igaz, a felek a subsidiarius joghatásokat kikerülhették volna. Szabadságukban állt, hogy e törvényes kötelmeket kifejezetten kizárják, hogy helyökbe más. többé-kevésbé eltérőket, sőt ellenkezőket állapítsanak. De a mit ki nem kerültem, arra még nem mondhatjuk, hogy akartam. Kikerülhetem, hogy az utczán tégla ne essék a fejemre — csak nem kell a házsorok közelében járnom ; de ha e veszélyt ki nem kerülöm, még sem akaratom volt az, mely a téglát fejemre zúdította. Mindennapi dolog, hogy a fél utólag panaszkodik ügyvédjénél, hogy a kötött szerződés alapján ilyen-olyan terhes következmények állottak elő, mikről azelőtt sejtelme sem volt — lehetséges volna-e ez, ha a szerződés összes joghatásai csak akaratából állhatnának elő ? A fenti jelenségek sokkal feltűnőbben tolják fel magukat, semhogy az elmélet azokat bármikor észre ne vette volna. De a szerződési «akaratdogma* oly erős volt, hogy alája kellett szorítani e jelenségeket is. A legmesterkéltebb magyarázatokhoz folyamodtak, hogy a szerződésen belőli törvényes kötelmeket a fejek akaratára vezessék vissza. így keletkeztek azután a következő scholasti~ismusok, melyek egyik-másik formában a mai napig minden pandekta-kézikönyvben olvashatók. 1. Régi és elterjedt tan az, mely a törvényes kötelmeket a felek hallgatólagosan kij elentett a karatára vezeti vissza. Már most igaz, hogy a római források a naturalia 4*