Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

Az akarat a szerződésben 49 (Brinz Paad. 2. kiad. §. 337.) A jog, mely nem az egyes esetet, hanoin az összességet, az atlagot, a typicus életjelenségeket szabályozza, csak a typicus szerződéseket, azaz a leggyakoriabbakat veszi gyámkodó gondozása alá: felállít bizonyos t y p i c u s ügyleteket, melyek ugy megkötésük formája, mint jogi hatasuk, mint gazdasági czélzatuk szerint egyszer mindenkorra meghatározvák. A felek, kik eme gazdasági czelzatot kivánjak, csak amaz ügyletet veszik elő: hogy ama jogi hatásokat is ismerik-e vagy sem, akarják-e vagy sem, az ügylet jogi elbiráiasánál közömbös. Ezen a felek akaratától független jogi hatások közül bennünket itt csak a kötelmek érdekelnek: törvényes kötelmek amennyiben tényleg nem a felek megállapodásából, hanem a törvényből veszik eredetüket, másfelől szerződésen belőli kötelmek, amennyiben keletkezésük alapja szerződéskötés, mely körülmény ama kötelmek védelmére szolgáló keresetek nevében (actio emti, locati stb.) nyer kifejezést. Ezen szerződésen belőli törvényes kötelmek pedig vagy I. absolut természetűek amennyiben minden körülmények között a szerződés megkötésével együtt kényszeritőleg advák ; vagy II. subsidiár természetűek, amennyiben csak a felek egyéb megállapodása hiányában állanak be. 1. A szerződésen belüli absolut törvénye s kötelmek legélesebben mutatkoznak a formálszerződésekné l27. Hogy a formáiszerződések esetében a szerződő felek akaratának csakis az ügylet formájára nem pedig az ezen formához kötött joghatásokra kell irányulnia — ma mar mind általanosabban elismertetik. A ki a romaiaknál az ünnepélyes «centum dare spondesr> szavakra reamondta a «spondeo» szot (Gaj. III. 92—127.) ; a római, ki valakinek házikönyvébe (codices accepti et expenti) az adóssági nyilatkozatot beirta. (Gaj. III. 128—134); a peregrinember ki egy chirografumot vagy syngrafumot állított ki; a mai váltókibocsátó, elfogadó, forgató ki nevet ily minőségben a váltóra teszi stb : mindezek ezen forma megcselekedése által egy egész sor valóságos és eshetőleges kötelmet vállaltak magukra, a nélkül hogy az : vájjon < zen kötelmeket akarták-e magukra vállalni, vagy hogy ezen Kötelmek bekövetkezéséről akárcsak tudomással is birta k-e? tekintetbe jöhetne. Drastikus példa a formaiszerződések ezen természetére a házasságkötés jogügylete. (Rittner Eherecht 170 — 171. 1.) A leánytól, ki midőn férjhez megy, a házasságkötési világi vagy egyházi ceremóniáiét végzi, nemcsak hogy meg nem kívánjuk, de a 27 A következő bővebb kifejtése azou gondolatnak, melyet előbb már <Uj irányok a magánjogban> czimü értekezésemben (36. és köv. II.) érintettem. Ugyanott utaltam már a jelen dolgozat megjelenésere is (37 1.) Magyar Igazságügy 1892. XXXVU. 1. 4