Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

46 Dr. Schwarz Gusztáv volt. bizonyos spiritualismus korszaka létezett az ő jogászaik között is, és hiszen ismeretes a támadás, melyet épen e szempontból legújabban Ihering utolsó könyvében («Der Besitzwille>) Paulus « akaratdogmája » ellen intézett. De érdekes megfigyelni, hogy amidőn náluk a gyakorlati érzék összeütközésbe jut a dogmaticai schémával. mily finom tapintattal kerülik ki többnyire, hogy a fogalmi következetesség kedvéétt gyakorlatiatlan eredményre ne jussanak. Jellemző példát nyújt e tekintetben az úgynevezett condictio Juventiana esete : Többektől kértem kölcsönt, végül a kivánt pénzt A-tól megkapom, de azon véleményben, hogy B küldte. Létrejött-e itt a kölcsön köztem és A között ? Nem, mondja a jeles Juventius Celsus (fr. 32. de reb. ered. 12, 1), mert kölcsön csak azok között jöhet létre, kik a kölcsönre nézve egymással megegyeztek, ez pedig a jelen esetben a személyben való tévedésnél fogva meg nem történt. De tolytatja : sed proprius est ut obiigari te existimem, non quia pecuniam tibi credidi, (hoc enim nisi interconsentientesfierinonpotest) sed quia pecunia mea ad te pervenit, eam mihi a te reddi bonum et aequum est. Celsus itt a szerződés létrejöttét elméleti szempontból kétségbe vonja (subsisto, si quidem nullum negotium mecum contraxisti), gyakorlatilag azonban mégis megadja, mert az objectiv vagyonváltozás kötelez, nem a subjectiv akarat. Ez előkészülés után lépjünk közelebb tárgyunkhoz. Vizsgáljuk inductive, a meglevő anyag bonczolása utján, mily szerepe jut az akaratnak a szerződésben. Csakugyan ő-e teremtője a szerződésnek ? És ha nem ő, mi más? És mi állása van nekie«más» mellett? Hogy tárgyalásom alapanyaga a római jog, természetes. A divó elmélet itt, mint a magánjogi dogmaticában mindenütt, a római jog irodalmából veszi magát, a bírálat is tehát e téren kisértendő meg. De e bírálat épen azért, mert egyazon talajból fakadt, általános érvényre tart számot, csakúgy mint az elmélet, amelyet támad. II. Ha az akarat feltétlenül kötelező erejéről való dogma állana, 24 akkor két tételnek kellene minden szerződési viszonyban érvényesülnie. Először : hogy szerződési viszonyban mindaz mire nézve a felek megegyeztek jogilag kötelező ; másodszor : hogy szerződésből csak oly jogi hatás állhat elő, amily iránt a felek megegyeztek. Az első tétel kirekesztésére nem kell szót szaporítanunk. Kiki tudja, mily számosak a szerződési megállapodások, melyeket a biró el nem ismer. Bizonyos szerződések egyáltalán nem köte24 Bruus Holtzendorff Encyclopadiájában 365. 1: «Der Inhalt des Rechtsgeschaftes ist nichts als der Inhalt des Willens.>