Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)
1892/37 / 1. szám
44 Dr. Schwarz Gusztáv nyesen, jure Quititium ajándékozni akart, kénytelen volt ajándékát a színleges adásvétel formájába burkolni: a mancipatio, a színleges adás-vevés volt az egyetlen forma, melyet a legrégibb jog a jus Quititium szerinti átruházás czéljára ismert, sőt még a halál esetére való liberalitas, a végrendelkezés is csak a familiae emptio alakjában volt lehetséges. Csak későn — I h e r i n g szerint P csak a város hetedik századában — határozza magát a római jog az ingyenes kötelező igéret elismerésére :• a mandátum formájában. De a mandatarius nincs is oly feltétlenül kötelezve, mint az, ki szolgálatait ellenszolgáltatás mellett felajánlja (conductor) — a mandatarius, ép ugy mint az ingyenes sequester és arbiter indokoltan visszaléphetnek, mit a conductor nem tehet. Sót a mandátum sem feltétlenül ingyenes — nagyobb szolgáltatásoknál illőnek tartották, hogy a megbízottat honorálják, sőt a kikötött honorárium perelhető is volt. Az egyetlen ingyenes kötelező Ígéretek, melyeket a római jog régtől fogva elismert, a votum és a pollicitatío, sem tisztán liberálisak. A votum — Ihering szerint id. h. — «nem mas, mint az istenséggel kötött innominat-szerződés, nem érdeknélküli ajándékozás, hanem teljesítés Ígérete a kívánt viszonteljesités a 1 a p j á n, *kötelező ereje a «res»-en nyugszik. És a pollicitatío sem kötelez mint puszta liberalitas,23 hanem csak akkor, ha különös ok (justa causa) van igazolására* — gyökere ez intézménynek is, mint az előbbinek, a reális cdo ut des.» Azon lépés, melyet Tustinianus tett, midőn a római jog ezeréves hagyományával szemben a puszta alaktalan ajándékozási pactumot kötelezőnek jelentette ki — nem a római, hanem a keresztény szellem eredménye volt: ezer évig állt fenn a római jog, anélkül hogy az ellenérték nélküli Ígéretet, a liberális akaratból való kötelezést, elismerte volna. Ez az álláspontja az angol jognak még ez idő szerint is. Nem mert az adós a hitelezőnek bizonyos szolgáltatást ígért, hanem mert a hitelező a magáéból valamit adott, kötelez az angol szerződés: ex nudo pacto (ellenszolgáltatás nélküli akarategyezményből) non oritur actio. Ezzel összefügg, hogy a tisztán liberális szerződések kötelezőknek el nem ismertetnek. Az ajándékozás, a megbízás, a visszteher nélküli kezességvállalás érvénytelen. De igenis, ha a hitelező, annak ellenében, hogy kezességet vállaltam, az adósnak valamit elengedett, vagy fizetési halasztást adott stb. szóval a kezességért valami ellenszolgáltatást tett — akkor érvényes. Hasonlóan a megbízott, ki a megbízást teljesítette, követelheti kiadásai megtérítését: nem mert a megbízó így igérte, hanem mert a megbízott a magáéból költött (re); ugyanez okból azt, ami a mandátum véghezvitele folytán kezébe 22 Schuldmoment 34, 35. 1. 23 tQui non ex causa reipublicae pecuniam pollicentur, liberalitatem perficere non coguntur» fr. I. §. 5. de poll. (50, 12.)
