Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

38 Dr. Schwarz Gusztáv tában látja, az a fenti kérdésre már eleve megfelelt. De vajjoi* csakugyan az adósnak, vagy a hitelezőnek, vagy mindkettejök megegyező akarat a-e az, melyből a szerződés kötelező volta logikailag levezethető? A azt igéri B-nek, hogy holnap ioo-at fog neki fizetni. A holnap bekövetkezik, A vonakodik a fizetéstől. Miért kötelezzük őt, hogy fizessen ? Azér t, mert ő ezen fizetést tegnap szándékolta ? Ám de ma ezt már nem szándékolja; miért legyen az ő tegnapi akarata reá nézve kötelezőbb, mint mai akarata? *Habet animus humanus> — mondja Grotiusr de jure belli et pacis lib. II. cap. XI. §. 2. — «non tantum naturalem potentiam mutandi consilium sed et jus.> Az A akarata reá nézve csak addig lehet irányadó, mig azt meg nem változtatja. Spinoza, tractat. polit. 2. (de jure naturali) § 12. Fides alicui data, qua aliquis verbis pollicitus est, se hoc aut illud facturum, quod pro suo jure omittere poterat vei contra, tamdiu rata manet quamdiu ejus, qui fidem dedit, non mutatur voluntas. Vagy azért, mert B akarja ? A B akaratából egymagából A-ra semmi sem következhetik — mindenki saját cselekményeinek ura Vagy azért mert B most ugyanazt akarja amit tegnap Aisakaitr Erre az előbbi két válasz együttvéve áll. Azért kogy A ugyanazt akarja mint B, A-ra nézve az ő saját akaratának követese mindig csak szabadság, de nem kötelesség. De hogy egyáltalában, bármi teljesen essék is össze a két fél akarata, nem ezen concordáló akarat az, mi A-t B-vel szemben kötelezi: kitűnik abból, hogy a ki nem fejezett akarat, bármi teljesen egyezzék is az a B akaratával, nem kötelező. Miért ? Mert a ki nem fejezett akarat be nem bizonyítható ? De A-t a ki nem fejezett akarata akkor sem kötelezi, ha annak megvoltát tagadásba sem vesu, söt nyiltan be is vallja. Bármi erős, és bármi megegyező legyen az eltökélés egy bizonyos dolog iránt A-ban is B-ben is — mindaddig, mig azt A ki nem jelentette, ezen eltökéleséből reá nézve kötelezettség nem származik. Sőt az akarat kijelentése sem elegendő! Kell, hogy A ezen akaratát B-vel szemben jelentse ki. Miért? Ha azon körülmény, hogy A ugyanazt akarja mint B, elegendő logikai alap arra, hogy A most már ezen akaratáhozkötve is maradjon, és azt teljesítse is — mire való akkor még annak megkövetelése is, hogy A ezen akaratát B-vel szemben ki is jelentse? Mert csak a kijelentett akarat igazi, kési, befejezett akarat? Mert az akarat addig, mig csak az akaró elméjében forog, még csak készül, habozik, ingadozik, csak ha tetté (értsd: a kifejezés tettévé) válik, bizonyul igazi kész akaratnak r De ez alapból legfölebb azt lehetne levezetni, hogy az akarat általában kijelentessék, de nem azt, hogy épen B-vel, a jogosítottal szemben, jelentessék ki. Ha tehát A kijelenti X jelenlétében, hogy megakarja venni a B házát ilyen-olyan ár mellett, B kijelenti Y jelenlétében, hogy házát el akarja adni A-nak ugyan-.