Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)
1892/37 / 1. szám
30 I)r. Fleischmann Sándor rülmeny is -azonban, hogye kérdések felmerültek és éles vitákra adtak alkalmat, eléggé bizonyítja, hogy a kereskedelmi törvény által a közkereseti társaság és annak egyes tagjai között vont határfal nem vihető keresztül és hogy mindezen rendelkezések nem illeszthetők a «korlátlan és egyetemleges felelősség* keretébe. Joggal mondja feleslegesnek Dr. Riesser a német ker, törvény 93. §-ának (magy törv. 71. §.) utolsó mondatának rendelkezését, hogy t. i. a társtag a társasági üzlet körül kifejtett fáradozásaiéit külön dijazast nem igényelhet. Ezen rendelkezés ugyanis mar benn foglaltatik a törvény azon elvében, hogy minden tarstag erejét, a tár>asági üzletnek taitozik szentelni, — ott pedig, ahol valamelyik tag különös képességekkel rendelkezik, melyeket az általános elv meljett sem tartoznék a társaság érdekében hasznosítani, majd biztosítják a tagok ezen képességeket a társaság számára. Nincs is ujabb ker. törvény, — a magyart kivéve — amely ezen 'rendelkezést felvette volna. Megfontolandónak tartja továbbá, nem kellene-e a német kereskedelmi törv. 120 —130. §§. (magy. törv. 102^-105 §§.) után pótszakaszt felvenni, melyben kimondatnék, hogy ezen szakaszok rendelkezései akkor is alkalmazandók — mutatis mutandis — ha a társaság csak két tagból áll. A német kereskedelmi törvény igazságtalanságot rendel 106. §-ában, midőn kimondja, hogy az üzleti betétek szükségképen kamatoztassanak; ezen rendelkezés előnyben részesiti a tőkét a munkával szemben. A magyar ker. törvény ez irányban előnyösen tért el, a mennyiben a 84. §-ban azon tagok számara, akik csak munkájukkal járulnak a társasághoz, minden esetben munkadijat biztosit. Gazdasági szempontból ugyanily igazságtalanságot tartalmaz és a kereskedők részéről gyakran panasz tárgya volt a német törvény 109. §a (magy. törv. 85. §-a), hogy t. i. a nyereség es veszteség fejenkint és nem az üzleti betétek arányában, osztatik meg. Ezt a magyar törvény is recipiálta. Egyáltalán, miután, mint mar fentebb jeleztem, a törvény egyes rendelkezései ellentétben vannak a közkereseti társaságnak általános meghatározásával, a mennyiben itt határozottan előtérbe állítja az egyes társtagok személyiségét és nem látszik a tarsaságnak tagjaitól különálló jogi személyiséget biztosítani; és miután a tudomány épen a törvény következetlenségénél fogva mindeddig egyes legfontosabb kérdésekre nézve megállapodásra jutni nem tudott: a törvényhozó lesz hivatva ezen ellenmondásos rendelkezéseket az érintett irányokban összhangzásba hozni. A revideálandó szakaszok felsorolása után ezen egyes kérdések tekintetében a tudomány és birói gyakorlat mai állását tanulmány tárgyává fogom tenni.
