Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)
1892/37 / 1. szám
A kereskedelmi törvény revisiójához 29 is közvetlenül lehessen-e végrehajtani. Nincsen véleményem szerint elfogadható ok arra, hogy ezen kérdésre tagadólag válaszoljunk. Ha eliogadjuk azt, hogy a közkereseti társaság — melynek nincsen tagjaitól különálló lete, hanem tagjaiban él — nem jogi személy, miért ne adjuk meg, mint Wach helyesen mondja, a hitelezőnek azon jogot, hogy azon társlag ellen íorduljon, a kiben bizva, lepett üzleti összeköttetésbe a társasággal, a midőn hisz a társaságnak minden ténykedése mindegyik társtagot kötelezi, es mint ilyen minden tagnak a saját ténykedése. Ezen vélemény ellen is harczoltak elméleti szempontokból, bar az természetes fejleménye és következménye volna fentebb hivatkozott 113. (89) §-nak, és azt a praxis époly jótékonynak igazolná, ugy, hogy a törvényben okvetlenül kifejezést kellene adni ezen, Wach által oly szépen indo kolt nézetnek. Ezen kérdéssel kapcsolatban a német törvény 122. §. (magy. k. t. 97. §) arra vonatkozó rendelkezéssel volna kiegészítendő, vájjon és mennyiben perelhetők az egyes társtagok, a midőn a társaság ellen nyitott csődeljárás még befejezve nincsen. Nagyon fontos kérdések ezek a magyar csődtörvény 251. §-ának rendelkezésére való tekintettel. Miután nem okvetlenül szükséges következménye a társaság ellen nyitott csődnek, hogy az egyes társtagok ellen is csőd nyittassék, és miután a társaság hitelezői követeléseiket az egyes társtagok csődtömegei ellen is bejeienthetik és abból részleges, illetve kiegészítőlég kielégítést nyerhetnek, és miután végül az egyes tagok magánhitelezői a társaság csődtömege ellen mint hitelezők fel nem léphetnek: vagy a csődtörvényben kellene oly irányú rendelkezést felvenni, hogy az egyes társtagok magánhitelezői, adósaik magáncsődtömegére nézve külön és első sorban való kielégítésre jogositvák és a társaság hitelezőire csak az ezután fenmaradó rész jutna, vagy pedig a kereskedelmi törvény revisiója alkalmával a 97. § ban azon a csődtörvénynek derogáló határozat veendő fel, hogy a társaság ellen megnyitott csőd az egyes társtagok ellen is a csőd megnyitását vonja maga utan, ugy hogy azután a magánhitelezők és társasági hitelezők egy és ugyanazon tömegből nyernének aránylagos kielégítést: így azután sanálható volna az egyes tagok magánhitelezők érdekein a csődtörvény rendelkezései által ejtett csorba. Természetes, hogy annyi külön tömeg volna alakítandó, a hany tagja van a tarsaságnak és az egyes tömegek állanának az egyes tarstagra a társaság vagyonából eső részből és annak magánvagyonaból, a mi által eleje vetetnék annak a különben is csak látszólagos sérelemnek, hogy az egyes tarstagok űzessék társaik magánadósságait. Ezen kérdéseket természetesen lehetetlen a jelen dolgozat keretén belül eldönteni. Mindegyik azonban a közkereseti társaság életébe vag ts ércemes volna az alapos megvitatásra. Már azon kö-