Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)
1892/37 / 1. szám
24 Dr. Fleischmann Sándor Javasolja ezeket annál inkább, mert pl. a württembergi életbeléptetési törvény ez irányban már is kivételeket statuált és mert az illetékes testületek véleményei folytán ujabb törvények, mint a spanyol és olasz, a fent érintett elvet máris áttörték. Ajánlja továbbá — és ez nálunk is, ahol ebből foiyólag mindennaposak a panaszok, komoly megfontolás tárgyát fogja képezni — hogy a kereskedelmi törvény egyes rendelkezéseinek azon esetre korlátozása, ahol m indakét szerződő fél kereskedő, megszüntettessék. (Ném. ker. törv. 289, 29 r, 309—312, 313— 316 §§. magy ker. trv. megfelelő 283, 285, 3oi—310 §§. * * * A czégjegyzékekre vonatkozólag előadja, hogy a német ker. törvény idevonatkozó rendelkezései ellen sok oldalról érkezett rosszaló vélemény. Különösen fontos azon időpont meghatározása, a melytől fogva harmadik személyek ellenében a czégjegyzékbe történt bejegyeztetések érvényesek. És itt határozottan aggályosnak mondja a magyar ker. trv. 9. §-ának rendelkezését, hogy e bejegyzések harmadik személyek irányában a hivatalos közzététel napjától fogva bírjanak foganattal, mert. úgymond, ellenkezik a kereskedelmi forgalom bona fides-ével, hogy valaki újbóli fizetésre köteleztessék, a ki, hogy magyar példával szolgáljak, Orsován fizet eladó czégvezetőjének ugyanazon napon, a melyen Budapesten a «Közlöny* ben megjelent a hirdetés, hogy megvonta tőle meghatalmazását. Okvetlenül kell tehát engedni egy bizonyos időt (reasorable time) a melyen belül feltehető, hogy a közzététel az illetőnek tudomására juthatott és ezt a biró cognitiójára bizná. Vagy pedig már a törvényben kell megszabni ezen határidőt, a melyen tul a közzététel nem tudásával senki sem védekezhetik és e czélra három napot ajánl azon naptól számítva, a melyen a közzététel első ízben megjelent. Nem képezheti kérdés tárgyát, hogy a törvényhozás jelenlegi állása szerint a czégjegyzékbe való bejegyeztetése a kereskedőre nézve nagy jelentőséggel bír, már csak azon okból is, mert a kereskedelmi törvény igen fontos rendelkezései csak a bejegyzett kereskedőre vonatkoznak. Ez irányban azonban ugy a német, mint a magyar kereskedelmi törvény rendelkezései felette hézagosak, éspedig a) a kereskedelmi törvény értelmében a czégjegyzékbe való bejegyeztetésre a kereskedő csupán rendbüntetésekkel szorítható, holott az illetékes törvényszéknek nincs módjában ismerni azon kereskedőket, a kik czégöket be nem jegyeztették, a kereskedelmi kamarák tehát az irányban fokozottabb közre nüködésre volnának szoritandók. b) Még kevésbbé győződhetik meg a czégreferens arról, vájjon valamely czég megszűnt-e vagy sem, és ha már tudomására jutott.
