Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)
1892/37 / 1. szám
20 Vargha Ferencz Liszt az erőszakot szintén testi erő alkalmazásának tartja, melyet azon czélból applicálunk, hogy azzal valami emberi ellenállás legyőzessék. Ez lehet kétféle: a) midőn közvetlenül a kényszer alá helyezendőnek testét támadja meg (Gewalt an der Person), b) midőn czélját a tettes közvetett uton éri el; igy pl. midőn az erőszak harmadik személyt támad meg (a vak vezetőjét) vagy midőn az erőszak dolgokon nyilvánul, pl. az utazó kocsi megrongálásával az utas szabad mozgását gátolhatjuk; az ajtók, ablakokleszedésével a lakót a kiköltözésre kényszerithetjük (Gewalt gegen die Person). Mer kel azt mondja, hogy a kényszereszközök egyike az erőszak, mely testi erőt tételez föl. Ezen testierő egy már kifejtett, kifejteni szándékolt vagy feltételezett ellenállasnak physikai erő által leendő lenyügözését vagy paralysá lását czélozza. (Lehrbuch 311. 1) Bármily széies körben keressük is az erőszak lényegét s akár hányféle meghatározást vegyünk is szemügyre, azt találjuk, hogy az, — a mit a kifejezés is mutat — erő kifejtése. A dolog természete hozza magával, hogy ezen erőkifejtés csak akkor bir jelentőséggel, ha az a megtámadott szempontjából vizsgálva bajt s pedig oly bajt tüntet föl, mely alkalmas arra, hogy a megtámadott részén k é n y s z e rá 1 la p o t o t idézzen elő. Hogy mikor forog ez fenn, hogy az alkalmazott erő mikor éri el ezt a fokot : az ténykérdés, melyet a biró az egyes eset minden árnyalatának gondos figyelembevételével dönt el. Végül ezek után önkényt fölmerül az a kérdés, hogy nem csupán szőrszálhasogatás s az üres fogalmak meddő csépelése-e az, midőn az erőszak s fenyegetés közt levő választóvonalat keressük. Ha ez felesleges munka, akkor felesleges a szabatos terminológia. Miután pedig a terminológia a tényálladéki ismérvek fogalmával foglalkozik, akkor bátran elmondhatnók, hogy az ilyen apróságokkal felesleges bíbelődni Ámde ha jobban megfontoljuk a dolgot, azt találjuk, hogy a törvény különös része, az egyes delictumok. ily apróságokból vannak összeállítva ; s igy ha a részek ismeretlenek előttünk, ismeretlen az egész is. A törvény sohasem azért különböztet meg, mert a megkülönböztetés lényegtelen, hanem azért, mert annak practicus jelentőséget akart tulajdonítani; s a distinctióban foglalt meghatározásnak külön értelmet kivánt adni. Midőn megkülönbözteti a betörést s a feltörést (336. §• 3- P-)> a hamis s a lopott kulcsot (336. §. 4. pj a feltörést s megsértést (360. §.), a véletlenség et s tévedést (367. §.), a megszerzést s elrejtést (370. §.): tzzel bizonyára azt akarta kifejezésre juttatni, hogy a különböző formának különböző értelme van; a minthogy ugyanezen gondolat vezette a törvényhozót akkor is, mindőn az erőszakkai szembeállította a fenyegetést.
