Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)
1892/37 / 1. szám
Az erőszak és fenyegetés fogalma a büntetőjogban 19 Világosan meg van itt mondva, hogy a physikai erőszak mikor lesz fenyegetéssé, akor t. i. ha az alkalmazott erőszak töredéke csak azt akarja bizonyítani, hogy a fenyegetés komoly s hogy az mennyiségileg fokozódni fog. Mint látjuk, teljesen igaza van Hálschnernek, mert a konkrét bajt tartalmazó fenyegetés mindaddig fenyegetés, mig teljesen megya lósitva nincs. A mint hogy a kísérlet nem bevégzés, ép ügy a lekor, midőn a fenyegetés tartalmát képező bajra tekintettel, csak a megkezdés stádiumában van, nem szólhatunk erőszakról, mint teljes egészről. Hogy ezen psychologiai alakulatnál a büntetőjog teriiletérő4^7.7^r> vegyem a hasonlatot : a) fenyegetés = előkészületi cselekmény : b) a Hálschner által emiitett fenyegetés-kísérlet ; c) a fenyegetés megvalósítása • bevégzés — erőszak. Ugyanezt tanítja Geyer a következőkben: «A physikar erőszak nem mindig = a vis absolutával. A mechanikai behatás is lehet a körülményekhez képest vis compulsiva ; akkor t. i midőn a mechanikai erő nem teljes lenyügözést, nem akarat nélküli eszközzé való leigazást jelent, hanem az valamely jövőben következő bajt foglal magába n.» (Holtzendorff, Handbuch III. k. 275. lap.) Ezen két auctor az. a ki, — Illés Károly ur fejtegetéseiből kivehetőleg, — a curia állásfoglalásának alapjául szolgált. Tény hogy ezen irók a vis absolutát nem korlátozzák a mechanikai erőre, hanem azt a fenyegetés által is előidézhetőnek tartják. Ámde épen nem állítják azt, hogy a fenyegetés erőszak által is el volna követhető, kizárásával bizonyos, a jövőben bekövetkezhető bajnak. Sőt ellenkezőleg, midőn azt mondják hogy a fenyegetés erőszak által is elkövethető, hozzáteszik, hogy a/, erőszak a kilátásba helyezett bajnak csak egy töredéke, melyet az egész baj követni fog akkor, ha a megtámadott kényszernek nem enged. Egyébként sietek megjegyezni, hogy Geyer nem is az erőszak lényegét tárgyalja, hanem azt fejtegeti, a mire később térek r»t, hogy milyen viszonyban van a vis absoluta a vis compulsivával s e két fogalom alatt tulajdonképen mit kell érteni. Olshausen a végszükség állapotáról szólva, azt mondja, hogy az ellenállhatlan erőszak oly erőt tételez föl, mely a kényszeritettet oly állapotba helyezi, melyben testi erőit szabad akaratához képest nem használhatja, tehát az alatt itt (végszükség) a vis absoluta értendő. Wanjeck szerint az erőszak alatt minden oly jogellenes alkalmazását a physikai erőnek kell érteni, melynek c/.élja az, hogy valaki az által valami cselekvésre, tűrésre vagy abbanhagyasra kényszeríttessék. 2*
