Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)
1892/37 / 1. szám
Vargha Ferencz oda concludál, hogy a kir. curia ezen Ítéletével elfogadta H á 1 s c h ner és Geyer álláspontját, kik azt tanítják, hogy a vís absoluta s a vís compulsiva nem abban különbözik egymástól; mintha az előbbi kizárólag physikai, az utóbbi pedig psychikai ható erő volna, hanem abban, hogy az előbbi ellenállhatlan erő, az utóbbi pedig nem az. A vis absolutával s compulsivával alantabb foglalkozom, e. helyütt pedig azt a kérdést fejtegetem, hogy helyes-e a curia most idézett kijelentésének az a része, mely szerint a fenyegetés elkövethető «physikai erőnek a megtámadott személy elleni közvetlen vagy közvetett kifej tésével>. Ha áll az, hogy a fenyegetés közvetlen, vagyis oly physikai erő. által is végrehajtható, mely mint tényleg létező b-a") a test tel közvetlen összefüggésbe hozatik: ráltkor a törvény tautológiába esett akkor, midőn a fenyegetés mellett az erőszakot is felemlíti. Mert ha a fenyegetés a kisebb fokú erőszakot i s magában foglalja, akkor a zsarolásnál fölösleges volt az erőszakot fölemlíteni ; továbbá, ha az erőszak az akarat teljes lenyügözését jelenti, akár phsychicai, akár physikai uton történjék is az, akkor e mellett szópazarlás volt a fenyegetést a törvénybe fölvenni. Ha kétségtelen igazság volna az, hogy a fenyegetés a kisebb fokú erőszakot is felöleli, akkor a zsarolásnál csak. ezt kellett volna elkövetési cselekedetként felemlíteni; a mint hogy e szerint a rablásnál az erőszak egyenlő lévén a vis absolutával, a fenyegetés ott felesleges fogalom. Ha a kir. curiának, egyébként nagy tudománynyal kidolgozott, s zsarolás tanában korszakot alkotó Ítéletét helyesen fogtam fel ugy a mint azt imént vázoltam ; már pedig a tartalomból más ítéletet alkotni annak lényegéről nem lehet: akkor ki kell jelentenem, hogy ez a tétel —szerény nézetem szerint — nem egészen helyes. Hálschner volf egyike azoknak, a kik a német irodalomban a vis absoluta s vis compulsiva tanának kifejtésén sokat fáradoztak. Miután a curia a Hálschner nézetét magáévá tette, nem lesz érdektelen közelebbről vizsgálni, hogy a német jogtudós mily véleményben van ezen kérdésben : cWenn das Gesetz Gewalt und Drohung unterscheidet, so falit dieser Unterschied nicht Zusammen mit dem der physischen Gewalt und der durch lediglich psychische Einwirkung verübten vis compulsiva, denn die Drohung kann auch mittelst Anwendung physíscher Gewalt geübt werden, sofern es námlich geschieht um dem A n g e g r i ff e n e n die E r n s 11 i c h k e i t der auf forgesetzte und gesteigerte Gewaltübung gerichteten Drohung zur Anschauung zu bringen. In solchem Falle erscheint die Gewaltübung selbst als Bedrohung> (Handbuch II. 119. 1.)
