Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)
1892/37 / 1. szám
Az erőszak és fenyegetés fogalma a büntetőjogban 17 jesen mellőzi ; — s igy az elmélet s a gyakorlat teljesen szabad téren mozog. — Ebből azonban éppen nem következtethető az, hogy az erőszak a fenyegetéstől teljesen független ; sőt ellenkezőleg, a hol a törvény mint a kényszerállapot okát a fenyegetést meghatározza,— ezen meghatározással a quantumát megadta azerőszaknak is. — Mert az az elkövetési cselekedetekegyensulyával ellenkeznék, ha pl. rablásnál a legjelentéktelenebb erőszakkal megelégednénk akkor, midőn a törvény útmutatást ad a bírónak arra nézve, hogy milyen fenyegetést tekintsen a rablás elkövetési cselekedete gyanánt. Miután a fenyegetés itt súlyos bajt tételez föl, ebből következik, hogy az erőszaknak, mint kényszerítő erőnek szintén azon a fokon kell lenni, a mily fokon a fenyegetés all. Ez azonban az erőszak mennyiségének kérdése, rneiy logikai szabatossággal csak akkor tárgyalható, ha már ezen fogalomnak minőségét meghatároztuk. Illés kommentárában az erőszak fogalmával a rablásnál foglalkozik behatóbban, hol ezeket mondja: «Az erőszak fogalmát nem határozza meg a törvény, a dolog természetéből s a szó teljes értelméből mindazonáltal következik, hogy itt csak physikai, közvetlenül valamely személy (a dolog birtokosa, birlalója, vagy más jelenlevő) ellen intézett s annak ellentállását legyőző vagy megakadályozó erőszakról van szó.> (III. k. 114 lap.) A kir. curia többször emiitett 4207/89 sz. számú ítéletében a rablás és zsarolás közti különbséget fejtegetvén, arra az eredményre jut, hogy az erőszak s fenyegetés közt nem minőségi, hanem mennyiségi különbség van csupán: c Tekintve továbbá, hogy a fenyegetés és az erőszak között nem az a különbség, hogy az előbbi a physikai erőnek a megtámadott személy elleni alkalmazását kizárná, az utóbbi pedig csupán a physikai, mechanikai erő alkalmazásával jönne létre ; mert ellenkezőleg a fenyegetés eppugy lévén foganatosítható physikai erőnek a megtámadott személy elleni közvetlen vagy közvetett kifejtésével, mint maga a törvény szerinti erőszak, a kettő közti különbség a zsarolás keretén belül abban áll, hogy a fenyegetés, mint motivum kényszeritőleg bár, de a választást ki nem záró nyomatékkal hat a megtámadottnak akaratelhatározása érvényesítésére, mig az erőszak, a vis absoluta a physikai erő aránytalan túlsúlyánál fogva a megtámadottnak akaratát egyszerre lenyűgözi s psychologiai kényszer alá hajtva a megtámadottat, ennek részere egyedül passiv eltűrés kényszerét hagyja fenn.> Ebből látható, hogy a kir. curia classicus Ítéletében azt mondja ki, hogy a fenyegetés = kisebb fokú ható erő; ellenben a vis absoiuta = az ellenállhatlan erőszak. A curia ezen ítéletét bővebb fejtegetés kíséretében ismertetven Illés Karoly a Jogi Szemle 1890 évi 5-ik és 6-ik szamaiban, Mag"?r Igazságügy 1892. XXXVII. 1. 2
