Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

i6 Vargha Ferencz kir. itélő tábla vádlottat a Btk. 192. §-ában foglalt vétség vádja alól felmentette; mert a cselekmény elkövetésekor a lelkész már nem volt jelen s igy nem mondható, hogy <vádlott a lelkészt szóval megtámadta* (Bünt. J. T. XIII. k. 41. lap). A dolog lényegéhez nem szólhatok, mert a fenyegetés tartalma ismeretlen előttem. Ellenben helyes az az indok, hogy a cselekmény elkövetésekor a lelkésznek jelen kell lenni. Ezen vétségnél ugyanis a lenyegető s ienyegetettnek együttes jelenléte kívántatik meg : tehát a fenyegetés levél utján, mint a zsarolásnál, nem követhető el; mert a törvény szerint a fenyegetésnek a vallási szertartás teljesítése alkalmával, nyilvánosan kell elkövettetnie. 3. A kir. cnria 1887. szept. 29-én 4200 sz. a. kimondotta, hogy ca hatóságnál teendő feljelentéssel való fenyegetés egyáltalán nem tartozik az erőszaknak ama fogalma alá, a mely a Btk. 350 §-a szerint a zsarolás minősítéséhez megkívántatik*. (Bünt. Jog Tára XV k. 286. lap :) Ezen kijelentés a terminológia szertelen összekuszálását jelenti. A följelentéssel való fenyegetést legfőbb bíróságunk erőszakként tárgyalja. Holott az erőszak mint közvetlen testi, physikai hatás, feljelentésben soha sem nyilvánulhat. De helytelen az a kijelentés is, hogy feljelentéssel való fenyegetés a zsarolás alkatelemét soha sem képezheti. Ezt igy általánosságban, negatíve kijelenteni ép oly veszélyes és helytelen, mint azt állítani, hogy az ilyen fenyegetés mindig elkövetési cselekedete a zsarolásnak. A kérdés csak az öszszerü esetben, individualisatio utján oldható meg. 4. Hasonlóan kijelentette a curia 1888 szept. 13-an 409. sz. a. hogy a feljelentéssel való fenyegetés a zsarolásnak nem elkövetési cselekedete. Ezen esetből folyólag Balogh Jenő nagybecsű czikkében, a «Büntető Jog Tára> XVII. k. 171 s következő lapjain meggyőzőleg kimutatta, hogy a feljelentéssel való fenyegetés is elkövetési cselekedete lehet a zsarolásnak. 5. Vádlottak zsarolás vétsége miatt elitéltettek, mert sértettre reákiáltottak, hogy a financzok vagyunk, állj meg. mire a dohányt eldobva, megfutamodott. (Büntető Jog Tára XVIII. k. 198. lap:). 6. A 4. p. alatti kijelentéssel ellentétben a cufia elitélte vádlottat, a ki büntető feljelentéssel fenyegetőzött (B. J. T. XIX k. 160 lap.) 7. Hasonló Ítélet közöltetett a Bünt. J. Tarának XXI k. 301. lapján. A kifejtettekből látjuk, hogy habár sok vitás s még eddig nem tisztázott kérdés van is a fenyegetés fogalmánál, mégis el kell ismernünk, hogy a törvény ezen fogalommal nem bánt oly szükmarkulag el, mint az erőszakkal. — Mig a fenyegetést egy pár esetben a törvény körülírja, az erőszaknál ezen körülírást tel-