Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

Az akarat a szerződésben 135 telem ez, mely a félnek, a «hallgatás» mögött rejlő vagy nem rejlő, akaratától merőben független. 3. Kizárandók a tulajdonképi praesumptiv kötelmek, azaz melyek csak akkor származnak, hogyha a kötelezett ellenkező akaratát nem bizonyítja. Ez esetekben tehát a szerződés tényleg csak a fél valódi akarata alapján, és csak annyiban származik, a mennyiben a kötelezett magát kötelezni akarta. A különbség ezen, és a 2. alatti kötelmek között szépen mutatkozik a fent emiitett zálogliberatorius kötelemnél, mely római jog szerint dispositiv, osztrák jog szerint pedig praesumptiv kötelem : amott beáll feltétlenül, hacsak előre ki nem záratott, itt kizárható utólag is az akarathiány bizonyítása által ; amott beáll ipso jure amennyiben az ellenkező ki nem nyilváníttatott, itt beáll csak annyiban, amennyiben a fél azt tényleg akarta (Unger II. 109.1. 18. jj) Épigy pl. az osztr. polg. tk. 1247. §-a esetében praesumtiv szerződési kötelem : «Was ein Mann seiner Ehegattin an Schmuck, Edelsteinen und anderen Kostbarkeiten zum Putze gégében hat, wird ím Zweifel nicht für gelehnt, sondern für Geschenke angesehen.* Hasonlóan a keresk. tv. 53. § «a főnök beleegyezése már az esetben is vélelmezendő, ha stb. 4. Kizárandók végül a hallgatás által kijelentett kötelmek. Ez magyarázatra szorul. Hallgatni lehet azon szándékkal, hogy egy másikkal ezen hallgatásunk által bizonyos akaratunkat tudassuk. Az ilyen hallgatás, ha érthető hogy mit akarunk vele kifejezni (és sokszor a hallgatás, ékesebben szól minden szóbeszédnél 1) csak oly nyilatkozási eszköz, mint akár a szó, akár a taglejtés : «néma beszéd> mint jellemzően elnevezték. Az ilyen hallgatásnak, valamint czélja, ugy hatálya, felismerése, értelmezése, ugyanaz, mint bármi másféle nyilatkozaté. Ezért, ha a doctrina az efféle hallgatás általi nyilatkozatot is Savignytől a mai napig a ^közvetett akaratnyilvánítások* közé sorolja, ez bennünket nem fog gátolni abban, hogy ezt is csak oly «közvetlen» akaratnyilvánításnak tartsuk, mint amazokat. Aki tehát azon szándékból hallgat, hogy e hallgatása által valamely elhatározását felismerhetővé tegye: az más eszköz által ugyan, de époly félreismerhetetlenül és ép oly közvetlenül jelentette ki akaratát, mint az, ki hasonló czélra szóval, taglejtéssel él. Tegyük fel például, egy gyűlésen szavazásra kerül a dolog, az elnök kijelenti, hogy azok, kik az indítványt elfogadjak tetszésük szerint vagy kezüket emeljék fel vagy «igent» kiáltsanak, az el nem fogadók pedig hallgassanak : ugy A, ki hallgat, bédungen worden, so geschieht eine stillschweigende Erneuerung, wenn dcr Bestandnehmer nach Verlauf der Bestandzeit fortfáhrt, die Sache ett gebrauchen stb.» 10*